Kedves Blogolvasók!

Csak most realizáltam, hogy bizony félbehagytam családom történetének ismeretését. Mentségemre szóljon -- egy botanikai fordulattal élve -- bokros teendőim nem hagytak időt a múlton való merengésnek. Most azonban, mikor a Ferenczy családban a viták viharai egyre magasabb és magasabb hullámokat vernek (sajnos nem sinushullámokról van szó), megnyugvást jelent számomra, ha merengek a múltak ütemén.

Tehát: édesanyám és édesapám néhány év házasság után elváltak. Hogy miért? Lakva ismerszik meg az ember, tartja a mondás, és a szalmaláng szerelem kihunyt a szolgálati lakás falai között. Édesanyám egyre nehezebben kezelte apám szétszórtságát: hogy képes kora reggel bömbölteni a Giterátort, hogy a megfelelő színt festményeihez a hazavitt dolgozatokon keveri ki, hogy nem veszi le a cipőjét az előszobában. A bajokat tetézte, hogy idősebb Farkas Gyula 1985-ben állását is elvesztette. Ez egy igen rejtélyes história, de állítólag Zoltán keze volt a dologban, aki a tanfelügyelőt apám egy órájára kalauzolta, aholis napnál is világosabban látszott: atyám alkalmatlan a pedagógusi pályára. Zoltán állítólag még azzal is telebeszélte az igazgató fejét, hogy id. Farkas Gyula az osztálykirándulások alkalmával engedélyezte a cigarettázást a diákságnak.

Munkhalyét elvesztvén otton lógatta lábait, és pusztán hobbyjának, a festészetnek élt. Bogyó néni ugyan talált neki egy jó munkát: szobafestő-mázolónak mehetett volna, de apa nem élt a lehetőséggel. Bogyó néni ezt azóta sem érti: álommunka lett volna ez számára, ha már annyira szeret festeni.

A válásra 1990-ben került sor, több év után: apám sokszor elfelejtett bemenni a tárgyalásra vagy magával vinni személyi iratait. Csak akkor szedte össze magát, mikor kapcsolatot kezdett a katonás N. Ulrika vízvezeték-szerelővel. Vele kezdődött végeláthatatlan kapcsolatainak sora, melyekre már utaltam, és melyek ebbe a szerencsétlen újabb házasságba torkolltak.

Anya egyedül nevelt fel minket, engem és nővérem, és képes volt biztosítani számomra a botanikaiszaklap-előfizetéseket, valamint a különböző szakköröket. (Erről jut eszembe: szeptember végén osztálytalálkozóra vagyok hivatalos, amelyen meg fognak jelenni biológiaszakkörbéli csoporttársaim is! Már alig várom.) Anyám nem ment újra férjhez, másik kapcsolatot sem kezdett, noha a megözvegyült Zoltán sokszor meghívatta magát egy teára. (Kati és a) kerek perec kosarat kapott a nem is oly derék testneveléstanár.

Érdekes történet, ugyebár?
Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.