Kedves Blogolvasóim!

Szívet melengető érzés a kommenteket olvasni, de egyúttal nagy felelősség is. Érzem, hogy minőséget vártok el, és gondolom, sokszor vagytok csalódottak, amiért a blog ígéretével ellentétben nemcsak vicces történeteket olvashattok, hanem magánéleti fordulataimat is. Hiszem azonban, hogy fordulatokban bővelkedő életem sokak számára érdekes. Viszont, hogy ne hagyjam táplálék nélkül a mókás esetekre éhezőket sem, úgy döntöttem, publikációs lehetőséget biztosítok egy tehetséges fiatalembernek.

Ez a fiatalúr pedig nem más, mint Bene Róbert. A bejelentésem, gondolom, megrökönyödést vált ki sokakban. Emlékezhettek, miként játszotta el a bizalmamat ez a sutyerák alak! Emlékezhettek, miként veszélyeztette Galois életét, hogy a tanulmányok helyett lumpen alakokkal tivornyázott! Ám még mielőtt követ (vagy fosszíliát) vettek rám, előrebocsátom: szó sincs Robi rehabilitárásáról! Róbert nem kap teljes jogot blogomhoz, hiszen azt csak züllesztené. Nem! Kontroll alatt fogom tartani. Ha publikálni kíván, ahhoz előbb egy külön kérvényt kell beadnia, amit én egy héten belül elbírálok, lepecsételek és kézjegyemmel látok el. Csak így, a megkerülésem nélkül jelenhet meg Róbert méltán népszerű blogom hasábjain.

Róbert a múlt héten kézirattal kopogtatott koliszobám ajtaján. Péter szobatársam őt meglátván rögtön nekiszegezte a kérdést, nem tart-e vele és hooligan haverjaival a csehóba (1113 Bp., Villányi út 54.), de mielőtt Robi válaszolhatott volna, gyorsan lepénylesőjére tapasztottam tenyerem.

-- Bene úr most nem ér rá -- feleltem helyette, és mivel nem éreztem elég biztonságosnak a terepet, kiballagtunk a folyosóra, ahol is átvettem a kéziratot, és gyorsan átfutottam.

-- Értestíeni foglak döntésemről! -- mondtam, de látván Róbertünk elszontyolodásnak indulását, úgy döntöttem, ha kivételes ügyrendet kérvényez (ennek ára egy liter sósborszesz -- ti. tartozom ennyivel a kiváló Szerjózsának, aki még külföldi utam alkalmával adott kölcsön egyet), akkor azonnal elbírálom. Robinak megért az ügy ennyit, így hát belevetettem magam a kéziratba. A történetek jók voltak, de a stilisztikai tanácsaim természetesen ráfértek jobb sorsra érdemes, hebehurgya barátunkra.

A következő posztban olvashatjátok a javításommal ellátott adomát. Remélem, jót derültök, és megerősítetek engem döntésem helyességében.

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.