Kedves Blogolvasóim!

Lefogadom, ismeritek a jó Gordiusz királynak történetét, ki kibogozhatatlan csomójával szerzett hírnevet az ántik világban. De ha ismeritek nevét, talán azt is tudjátok, miként bizonyította a makedón Nagy Sándor, hogy nem is oldhatatlan ez a csomó. Azt hiszem, sikerült ravaszág terén a világhódító hadvezér nyomdokaiba lépnem, mivel a megoldhatatlan dilemmán egy huszárvágással úrrá lennem.

Múltkorában ugyanis említettem, hogy Nusika meghívott engem egy jourra, amelynek időpontja sajnálatos módon egybeesik kis tanítványomnak, Ineznek tartott matekkorrepetálással. Lévén szegény Ineznek utolsó esélye a matekvizsgán, nagy energiát fektetek a tanításba, arról nem is beszélvén, hogy költséges hobyjaimat, mint pl. a külföldi botanikai szaklapok járatását is finanszíroznom kell ám valamiből. Így már-már azon voltam, hogy elutasítom Novák Nusika meghívását, amikor is kipattant az isteni szikra a fejemből. Mi lenne, ha a zsúron tartanám a korrepetálást? Heisenbergre mondom, ennél kézenfekvőbb megoldás nem is létezik! Tudom, hogy az ilyen murikon a twiszt mellett népszerűek a bar-kochba, illetve a Felelsz vagy mersz? nevű játékok: ahhoz, hogy ezek korrepetálásra alkalmas eszközök legyenek, elég csak a témájukon változtatnunk!

Szerencsémre Ineznek is elnyerte a tetszését a dolog, így vele kiegészülve érkeztem meg Novákékhoz, ahol már javában tartott az ünnepség. Josh haverjain és Nusi haverináin kívül volt szerencsém megismerkedni a harmadik Novák-testvérrel is, aki missziósnővér Sziámban, és rendi neve: Szonória nővér, köznapi nevén Ilona. A plebános úr javasolta rendbe történő felvételét, és a csengő hangú, búzavirág szemű lány azonnal elbűvölte a fél kongregációt. Nusi nagyon megörült rég nem látott nővérének, és mivel rengeteg mesélnivalójuk volt egymásnak, hamar félrevonultak. A társaságban maradt: Inez, jómagam, Josh, illetve Josh cimborái, úgyis mint: Genovéva, Tibi, Peti és Rudi (de haveroknak csak Carlos).

Nem is kínálkozhatott volna jobb alkalom arra, hogy felvessem az ötlet:

-- Fiúk, nincs kedvetek véletlenül "Felelsz vagy mersz"-et játszani? Szigorúan csak matemtikai témában! -- Azzal Inezre kacsintottam.

-- Á -- mondta Genovéva --, az dögunalom! Játsszunk inkább üvegezőst!

Értetlenkedésemnek adván hangot Rudi (de a haveroknak csak Carlos) elmagyarázta, hogy is megy a játék. Egy üres üveget kell megforgatni, és akinél megáll, az kap egy kérdést. Ha nem sikerül megválaszolnia, meg kell válnia egy ruhadarabjától. Mivel ebben a játékban is láttam teret a matematika gyakorlására, és a szódásember még nem vitte el Novákéktól az üres üvegeket, semmi akadálya nem volt a mókának. Amíg tehát Nusi haverinái a szomszédban tarokkoztak, mi elkezdtünk üvegezni.

Hogy demonstráljam a játékszabályokat, jómagam kezdtem meg a játékot. Pörgettem, és az üveg szája Tibire mutatott. Nem akartam nagyon nehéz kérdést feladni az ifiúrnak (nem ismervén matematikai képességeit), ezért csak ennyit kérdeztem:

-- Mennyi köbgyök kettő?

Meglepetésemre Tibi barátunk csak bámult, mint az ismert páros ujjú patás az új nyílászáróra. Pedig igazán egyszerűt kérdeztem! Sebaj, hátha csak zavarban volt. Mindenesetre nevetve lehúzta a zokniját.

Tibi mit sem törődött a vereséggel, megdörzsölte tenyerét, még a nyelvét is kidugta a nagy koncentrálásban, végül pörgetett. Ezúttal Inez felé mutatott az üveg szája. Gyorsan Tibi kezébe nyomtam a korrepetálás tematikáját, hogy lássa, hol tartunk, és rá is böktem egy egyszerű példára, miszerént számolja ki x² differenciálhányadosát a definíció szerént.

Szégyenpír öntötte el arcom, amikor Inez makogását hallani kényszerültem. A tanítvány hatalmas szégyent hozott mesterére. És nem az utolsót azon a délutánon. Nem tudom, mi történhetett, de folyton Ineznél állt meg az üveg, aki sorra mondta a nagyobbnál nagyobb ökörségeket. Pedig a srácoszok még csak nem is vették figyelembe a tematikát, és igen primitív kérdéseket tettek föl, pedig mindég súgtam az éppen soron levő kérdezőnek, milyen típusú példát adjon fel tanítványomnak. Áttérvén az analízisről a lineáris algebrára, szájmozgásommal mutattam Rudinak (de a haveroknak csak Carlosnak), hogy a négyzetes mátrixok determinánsáról kérdezze. A bárdolatlan barom erre a mátrixok diszkriminánsát kérdezte, és ami ennél szomorúbb, Inezünk még meg is felelt erre a blődségre!

Egy szó, mint száz: alig telt belé egy félóra, és Inezünk egy szál bugyiban állt ott. Még mielőtt azonan újabb baklövést követett volna el, javasoltam a társaságban, hogy fejezzük be a játékot: Ineznél gyengébben aligha muzsikálhatna már bárki is . Jómagam teljes felszerelésben, Tibor két zoknijától megválva, Josh pedig tökfödő nélkül fejezte be a játékot.

A fiúk csalódottan bár, de beleegyeztek a játék befejezésébe, annál is inkább, mert Novákné hangja csendült:

-- Fiúk, ki kér kanadai mézbonbont?

Mindenki kirohant, egyedül maradtunk hát Inezzel, akit jól ledorongoltam.

-- Beh tudatlan vagy te, gyermekem. Hogy lesz ebből sikeres vizsga, azt csak a jó ég tudja. Viszont, ha megdupláznánk az óraszámot, talán lenne esély. A döntés a kezedben van!

Az óradíjat mindenesetre elkértem tőle.

A jour ezzel még nem ért véget: miután megozsonnáztunk (Novák néni foszlós mazsolás kalácsa, habos kakaója igen kellemes volt), Nusika javasolta, hogy játszunk zálogosdit. De leszavazták, és helyette inkább tombolát játszottunk. Fülöp (aki csak a jour végére tudott odaérni) bemondott egy ambót, és nyert egy égetettcukor-malacot.

Csuda jól mulattunk! Ti is, kedves Olvasók? Ámbátor megjegyzem, kissé elszomorított, hogy rojtosra beszélem a számat, izgalmasabbnál izgalmasabb példákkal próbálom meghozni Inez kedvét a matematikához, és csak ennyi az eredmény.

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.