Kedves Blogolvasóim!

Bizonyára hiányoltátok már újabb feljegyzésemet, de be kell valljam, az öröm annyira elvakított, hogy jó ideig még blogommal sem foglalkoztam. Kérdezhetitek: mi lehet az a nagy öröm, ami ért? Talán sikerült bizonyítást találnom a Carmichael-féle (máig bizonyítatlan) sejtésre? Á, azzal Skolasztikámnak művelődésszervezővé vedlése óta nem foglalkoztam érdemben. Akkor talán Josh kitúrása dagasztja keblem? Ez az ügy már sínen van, de a megfelelő konstellációra még várnunk kell, amiről itt most nem számolhatok be, hiszen azzal az akció sikerét veszélyeztetném. Arra gondoltok netán, hogy az egyik csomornikám szökkent új virágba? Még ennél is nagyobb öröm ért. Az pedig már valami. Hatalmas lépést tettünk a Csapody-féle album megszerzésére. És ebben elévülhetetlen érdemeket szerzett kiváló kémem, a nagyszerű Poszáta!

Tudniillik spionom a minap interurbán keresett. Először majdnem rászóltam a telefonos kisasszonyra, hogy fölösleges kapcsolnia az úriembert, mivel az elmúlt időkben ostobaságokkal rabolta az időmet. Aztán mégis átvettem a kagylót.

-- Találkoznunk kellene, mesterem -- kezdte Poszáta. -- Azt hiszem, megvan a megoldás.

-- Jaj, fiam, hagyjuk ezt -- legyintettem lemondón.

-- Mester, mester hatalmas dolog történt! -- zilált, de én csak ásítottam:

-- Csak nem egy újabb vicces esetet kívánsz felhasználni Miklós ellen? Ha ilyenekre lenne szükségem, akkor bőven csemegézheték a közös kirándulásaink emlékéből. Miklós akkor még elég zöldfülű volt, ráadásul hebehurgya, így...

De még mielőtt befejezhettem volna, Poszáta tőle szokatlan eréllyel szakított félbe:

-- Ez most olyan fejlemény, aminő elkápráztat majd. A jelszó: Delinke!

Így hát kénytelen voltam a megbeszélt időpontban megjelenni a presszóban. Poszáta ezúttal is a felismerhetetlenségig elmaszkírozva fogadott.

-- Halljam hát, mi a dörgés, de figyelmeztetlek, hogy ha megint valami piszlicsáré üggyel fárasztottál ide, megnézheted magad! -- közöltem Poszátával, miután kikértem szimplámat.

Poszáta egy újság mögé rejtőzött, amely egész arcát eltakarta, kivéve szemeit, melyek részére lyukat vágott a sajtóterméken. Akkor még nem is értem, miért buzgólkodik ennyit ez a szerencsétlen! Később minden olyan világos lett, mint az Esthajnalcsillag - ha szabad ilyen csillagászati fordulattal élnem (tudhatjátok, hogy nem vagyok kockafej, hiszen a kinetika és az asztrológia mellett a botanika is érdekel.) Nem is szaporítom tovább a szót. Tudniillik, a gaz B. Miklósnak van egy testvérhúga, B. Delinke, aki még gimnáziomba jár. Először csodálkoztam, miért lényeges ez, és hogyan fogja elősegíteni ez az információ a Csapody-féle album visszaszerzését, de aztán kiderült, hogy a kapott információ olyannyira terhelő a B. testvérekre nézvést, hogy az album visszaszerzésének esélye jócskán megnövekszik.

Ez az ifjú hölgy ugyanis nagy rocker. Poszátám volt oly kedves és még képet is szerzett. Tessék csak szemügyre venni a képet! Vad megjelenés, polgárpukkasztó frizura, laza öltözet. Kiköpött rocker, nemdebár? Ám a látszat mint mindég, most is csal! És éppen ez a csalás lesz az a körülmény, amelyre tervünket építjük. Poszáta ugyanis kiderítette, hogy Delinkénk bizony műrocker!!!! Vagyis poser!

De hogy mennyire mű, azt abból leszűrhetitek, hogy ez a kemény külsejű hölgyemény nem egyszer sutyiban Justin Timberlake-et hallgatott sétálómagnóján!!! És nem csak egyszeri hallgatásról volt szó, nem! Kimondhatjuk -- ezt Poszáta által a szemetesből előhalászott, majd a papírdarabokat összeragasztva rekonstruált irkafirkák is bizonyítják, melyek Delinke keze munkáját dicsérik -- szóval kimondhatjuk: Delinke szerelmes az említett énekesbe! Olyanokat írt, mint például: "Én + Justin = love" vagy a potenciális közös gyermekek neveinek felsorolása (Ágota, Aliz és Ferenc). Úgyhogy készen áll a Nagy Terv: a Bóta lány alma materének kiplakátolása az fenti információkkal!!!

Ha Miklós el akarja kerülni családi nevük rút meghurcolását, akkor bizony át kell adnia az albumot. Az ultimátumot már átadtam, ő öt napi haladékot kért, amit én úriember lévén, megadtam. Ötöt kell tehát már csak aludni, csak ötöt, és a kezemben lesz a hőn áhított Csapody-album! Alig várom!

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.