A zajló események jegyzőkönyvezése közben természetesen nem feledkezem meg arról, hogy bizonyára epedve vágytok arra, hogy jót kacagjatok fizika- vagy egyéb órákon megesett vicces történeteimen. Nem akarlak megfosztani Bennetek ettől az élménytől, így hát olvassátok legújabb gyöngyszememet. Előbb azonban engedtessék meg megjegyeznem, hogy ujjaim teljesen elgémberedtek posztjaim blog.hu-n történő aktivációjakor, így nézzétek el nekem, ha ezúttal tömörebb leszek, mint az szokásom. Ha itt lett volna Galois, rábízhattam volna a kattintgatást, de így mindent egyedül kellett csinálnom. Szerencsére azonban akadt egy jelentkező, aki megírta helyettem a mai posztot, és ő nem volt más, mint Bene Róbert, így csak a bevezetővel kellett bajlódnom.

Történt, hogy Miskolcról hazaérkezve alig akasztottam szegre -- no nem a bihari pontokat, hanem -- kalapomat, Bene Róbert barátunk máris lelkendezve fogadott. Először azt hittem, konfettit kíván reám dobni, de aztán realizáltam, hogy keze között paksaméta lapul. Mi más is lehetne, mint legújabb adomája? Mivel fáradt voltam, úgy döntöttem, később lektorálom, Bene Róbert viszont olyan ajánlatot tett, amiről nem beszélhetek, de egyszerűen bűn lett volna visszautasítani. Így némi korrekció után közkinccsé teszem Róbertünk legújabb "művét":

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula