Kedves Blogolvasó Publikum!

Háromnegyed ötre érkeztünk a művelődési házhoz a XIII. kerületbe. Az utcákon egy lélek sem járt, csak egy magányos férfi szájharmonikázott méla dallamot az egyik balkonon. A szél felkavarta a port, és magával vitt néhány ördögszekeret. Az égen keselyűk köröztek.

-- Adj isten! -- köszöntünk a művház portásának, majd bevonultunk az egyik terembe, ahol már várt ránk az ellenség. Úgymint: a galád B. Miklós, kedvese, a hűtlen B. Júlia, a punkfrizurás B. László. T. Károly nem képviseltette magát (mint később megtudtam, túlóráznia kellett abban a bizonyos gyorsétteremben), így helyette kedvese, a tűzrőlpattant Zsuzsánna jött el. És persze ne feledkezzünk meg a Tégláról, Poszátáról sem!

Javallottam, hogy mindenki írjon néhány kérdést, tegyük be egy kalapba, ahonnan kihúzzuk az aktuális feladványt. Természetesen mindenki a másik csapat számára írt kérdést, hogy igazságos legyen. Témakör: az egyszikűek! Megállapodtunk továbbá, hogy aki a témakörtől eltér (teszem azt: asztrofizikai kérdésekkel traktál bennünket), büntetőpontot kap. Nekiálltunk hát kérdéseket írni. Nyár lévén Veres Andráson kívül más nem viselt tökfödőt csapatunkból, így az ő tánykérsapkájába gyűjtöttük a feladványokat. Míg Mikiéknél Poszáta kötött sipkájában landoltak a cetlik. Váratlanul Poszáta felkiáltott:

-- Ajaj! El kell oda mennem, ahová a koronás fő is gyalog jár!

-- Egészen gyulásan fogalmazol -- jegyezte meg az áruló B. Miklós.

Poszáta tehát -- kezében a kérdéseket tartalmazó sipkával -- elsietett a teremből. Ezzel kezdetét vette a "Közönséges ökörfarkkóró-hadművelet"...

A verseny kis csúszással, 17.32-kor vette kezdetét. Elsőként Veres András húzott.

-- Mekkora magasságot érhet el az amerikai tulipánfa?

András nagy levegőt vett, aztán hebegni kezdett:

-- Ööö... hát... a honvédség háziszabályzata szerint...

-- Légy szíves a témánál maradni -- fontoskodott Zsuzsánna.

A helyzet azonban nem javult, hanem romlott, sőt egyre reménytelenebbé vált. András összehordott hetet-havat, és Miklós már elégedetten hegyezte a ceruzáját, amivel bevési magának a pontot, amikor hirtelen a homlokomra csaptam:

-- Hohó! Álljunk csak meg! Hiba van a kréta körül! A kérdés ugyanis egy olyan növényre vonatkozik, amelynek kétszikűsége közismert!

Az ellenség dermedten bámult.

-- Ki írta ezt?! -- nézett szét dühödten Miki.

-- Én aztán biztos nem -- okvetetlenkdett Poszáta --, hiszen láthattad, meg is mutattam neked az én kérdéseimet.

-- Akárhogyan is volt, gödék vagytok, és ezért mi kapunk plusz pontot !-- kacagtam. Nevetésem csak fokozta a malőr miatt amúgy is jelentős zavart a riválisoknál.

A következő kérdést a pártütő Júlia húzta. A kezdeti bizonytalanság után -- már-már azt hittem, kezeim között foghatom a Csapody - albumot -- sajnos helyes választ adott.

Sebaj! Ezzel is csak egyenlíteni tudtak. A következő én voltam, talán mondanom sem kell, hogy a kisujjamból ráztam ki a választ, amihez a táblán krétarajzokat is mellékeltem a hatást fokozandó. A vezetés rövid ideig tartott, ugyanis a következő versenyző, Laca is tűrhető választ produkált. Eddig minden szép és jó, de a ménkű ezután úgy beütött, hogy azt hittem, egy világ omlik össze.

A csapatunkból ugyanis Máriára került a sor, aki akkora hülyeségeket mondott, hogy égnek állt a hajam tőle. A helyzetet tetézte, hogy a feladványt kiötlő B. Miklós további keresztkérdései teljesen összezavarták szegény párát. Mérgesen néztem Poszátára, aki titkos kézjelünket használva a tudomásomra hozta, hogy egyszer se féljek, ha rá kerül a sor, rontani fog.

Rá is került, de ez már nem segített szedett-vedett csapatomon, ugyanis a többi ökör rászolgált nevére, és annyi sületlenséget hordott össze, hogy ha azt egy pék- vagy cukrászmester meglátja, inkább visszaadja a szakmát. A kérdések sajnos elfogytak, és csak a hibapontokból illetve az én helyes válaszaimból tudtunk építkezni. A győzelemhez ez azonban kevés volt.

-- Atyaúristen ! -- méltatlankodtam.

-- Vegyem úgy, hogy örökre eldőlt a Csapody - album sorsa ? -- kérdezte önelégülten Miklós.

-- Csak várd ki a végét! Sosem fogok lemondani róla !-- kiáltottam egy próféta magabiztosságával. De lelkemben kimondhatatlan érzelemviharok dúltak. Éreztem, hogy a tudáspárbaj nem járható út többé az album megszerzésére. Kérdés, hogy maradt-e más lehetőség?

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.