Nyájas Blogolvasóim!

Zaklattságomat azzal igyekeztem enyhíteni, hogy kompúteremen régi digitalizált vicces eseteket olvasgattam magam jobb kedvre derítendő. Egyiknél-másiknál még csak kuncogtam, némelyiknél már nagyon vissza kellett tartanom magam, hogy a szomszéd szobában tevékenykedő édesanyámat ne zavarjam. A kvaterniós történetnél azonban nem bírtam tovább, és elementáris erővel tört ki belőlem a kacagás. Véletlenül meglöktem az asztalt, és kiborult a tejeskávém, egyenesen Skolasztika hajdani bizonyítási kísérleteire a Carmichael-féle (máig bizonyítatlan) sejtésre. Gyorsan rongyért szaladtam, nehogy elmossa a téntát a kávé. A konyhában anyám éppen az aznapi póstát válogatta.

-- Jaj, ez a sok csekk! Egyszer ez visz sírba! Bezzeg az apád, az nem képes írni, pedig évekkel el van maradva a tartásdíjaddal.

-- Nekem most dolgom van -- hárítottam el, de anya tovább folytatta:

-- Neked is jött ám valami -- azzal átnyújtott egy vékony borítékot. A feladó bizonyos B. István volt. Talán egy új jelölt a kosborcsapatomba? -- morfondíroztam, azzal besiettem a szobámba, és felbontottam. Finom merített levélpapírt húztam ki a borítékból.

Tisztelt Úr!

Most olvasom a blogját, amiben én is szerepelek. Én vagyok ugyanis az a B. István, akit maga Skolasztika pajtásának nevez. Hát kérném tisztelettel, szeretném elmondani, mi közöm volt énnekem a maga menyasszonyához. Egyszer-kétszer valóban találkozunk, de aztán nemsokára kaptam egy állást Esztergomban. Mondtam neki, hogy jöjjön velem, neki is van hely. De ő azt mondta, ő még túl fiatal ahhoz, hogy gyárban dolgozzon. Szóval visszautasított. Jómagam már két hónapja nyomtam az igát, amikor egyszer csak feltűnt a gyárban a maga menyasszonya mint Palotás Fiametta. Nagyon furcsán viselkedett, ugyanis nem ismert meg. Mikor szembesítettem a nála lévő iratokkal (például a munkakönyvével), hogy abban Ferenczy Skolasztika szerepel, azt mondta, ezek egy barátnője papírjai. Nem tudtam mire vélni a dolgot, de megegyeztünk, hogy másnap találkozunk. El is mentem a megbeszélt helyre, de ő nem jött el.

Ha ennél többre kíváncsi, akkor találkozzunk Pécsett. Úgyis éppen Baranyában járok mostanában, mert a közelben lesz a kenyérsütő fesztivál, ahol jómagam is részt veszek.

Remélem, nem veszi zaklatásnak a levelem, azért írtam, mert a jó hírembe gázoltak. Márpedig egy pék legyen talpig becsületes!

Tisztelettel:
Budai István pékmester (sk)

Megmondom őszintén, leesett az állam. Nektek is, kedves Olvasók?

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.