Kedves Blogolvasók!

Nem tudom, kedves Olvasóim, Benneteket mennyire kavart fel B.(udai) István kifogástalan helyesírással megírt levele, de annyit mondhatok: engem meglehetősen! Mivel nagyon furdalt már a kíváncsiság, és a találkozónkig még sok idő volt hátra, úgy döntöttem, jobb, ha gyűrűs menyasszonyom faggatom ki előbb. Nemcsak azért mert kéznél van, hanem mert egy kapcsolat alapja a bizalom és az őszinteség! Ezek nem puszta szavak.

Felszerelkeztem hát egy kis kaliforniai mézbonbonnal (anyósjelöltem megajándékozására, bizonyára szívesen majszolgatja majd, miközben a képernyőn épp azt a kérdést feszegetik, hogy Wes Palmeree és Jock Ewing azonos személyek-e), illetve néminemű virággal. Ezt leendő arámnak szántam. Útközben fütyörésztem, illetve a bemutatkozásomat gyakoroltam. Hírlett ugyanis, hogy Wilbur helyére új komornyik kerülhet. Történt ugyanis, hogy Ferenczyné Ljubljanai Egyetemről való ismerősei partit adtak az egyetem klasszika-filológia karának nagy alakjaira emlékezendő, például Ivan Lunjakra vagy Josip Pipenbacherre. Ezt nem lehetett visszautasítani! Ferenczyné el is ment, de szigorúan meghagyta, hogy a Dallast rögzítsék videókazettára. Történetesen a "Múlt fuvallata" részről volt szó. Igen ám, de Wilburnek kiment a fejéből, és csak akkor kapcsolt, amikor a mahagóni almáriumon igazgatta Ferenczy úr kitüntetéseit. Mint egy őrült rohant be a szobába, de késő bánat, eb gondolat: a főcím már lemaradt. Mikor ezt Ferenczyné megtudta, olyan éktelen haragra gerjedt, hogy meglebegtette Wilbur elbocsátásának lehetőségét. Az ügy blogom írásakor is függőben van, így további fejleményekkel nem szolgálhatok. Mindenestre el voltam készülve, hogy esetleg nem Wilbur nyit ajtót, hanem teszem azt egy Tamás vagy egy Alekszej.

Szerencsére Skolasztikát odahaza leltem. Éppen az Internetet bújta, abban reménykedve, hogy már felkerültek a felvételi eredmények. Sokat forgolódik álmában, vajon sikerül-e bejutni a méltán jóhírű kommunikáció szakra.

-- Szervusz, Gyula ! -- köszönt.

-- Kisztihand, Skolasztika! -- köszöntem, majd nyomban a tárgyra is tértem. -- Kaptam egy levelet. Mond neked valamit az a név, hogy B. István?

Skolasztika falfehér lett a szóra. Csak hebegett, habogott, na és persze: makogott:

-- Hogy István? Ez már egy lezárt ügy.

-- Szerinte te nem is mentél Esztergomba dolgozni...

-- Dehogynem! Vagyis... olyan zavaros ez az egész...

-- Meg bírom érteni, ha...

-- Jól van, na! Szóval volt róla szó, hogy odamegyünk, de én nem akartam. Nem azért, mintha túl fiatal lettem volna az ilyen kemény munkához, hiszen mint töltőtolljavító 122%-ot teljesítettem. Az igazság, hogy miért nem tartottam vele az, hogy megismertem B. Istvánnak egy olyan oldalát, ami nagyon megrémisztett.

-- Csak nem kiderült, hogy ő sem tud segíteni neked a Carmichael-féle (máig bizonyítatlan) sejtés igazolásában? -- hüledeztem.

-- Azt már kezdettől fogva tudtam. Hanem... -- akadt el a szava.

-- Hanem? - kérdeztem, és izgalmamban annyira megszorítottam Milady farkát, hogy az óbégatni kezdett.

-- Szóval, kiderült róla, hogy... nem is érdekes! Csalódtam benne és kész! A Pipacs eszpresszóban kiadtam az útját kerek perec. Úgy éreztem, jobb lezárni a kapcsolatot. Mondanom se kell, nem fogadta kitörő örömmel. Fenyegetőzött, mindenfélét követelt. Erre fel voltam készülve, arra, ami ezután jött azonban még legrosszabb álmomban sem gondoltam volna. Tudod, én mindég csak málnát iszom. Most viszont teljesen másképp hatott rám ez az üdítőtal, mint egyébkor. Szédülni kezdtem, forgott velem a világ. Az emberek arca elmosódott, mintha csak valami körhintán ülnék. Aztán... aztán elsötétült minden. Mikor magamra ocsúdtam, már az esztergomi gyár gépsoránál dolgoztam mint betanított munkás. Érted ezt?

-- Felfoghatatlan -- motyogtam, de mivel eszembe jutott ennek kapcsán egy matekórán esett vicces történet, pár pillanat múlva már kuncogtam. Persze csak magamban!

-- Azt hiszem, kevert valamit az italomba. Talán ekis málnát itatott velem. Talán valami szektás lehet a fickó. És lehet, hogy így gyűjt engedelmes rabszolgákat a Suzuki Zrt. számára...

-- Mindezek után azt hiszem, kutya kötelességem találkozni vele!

-- Ne tedd! örülök, hogy megszabadultam tőle, nem akarom, hogy bajba keveredj!

-- Ezt csak bízd ide!

Ez az ügy már-már olyan zavaros, mint Heisenberg előadása, mikor a kvarkokról értekezett. Szerintetek, kedves olvasók?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

(Ui. Mellékeltem azt az előadót, akinek számait nagyon szereti a Pipacs eszpresszó csaposa, Habarcs Vili -- szerintem nem ez az igazi neve.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.