Szeretett Blogolvasóim!

Remélem, múltkori üdítő vicces történetem után ugyanolyan érdeklődéssel fogadjátok a Csapody-album ügyének legújabb állomását. Kovács és Tsa csavaros jogászgondolkodása arra a lépésre késztetett, hogy Skolasztikám segítségét kérjem az album visszaszerzéséhez. Ez talán meglepő Nektek, Olvasók, hiszen Skolasztika soha sem volt kosborcsapatom tagja, nem lévén botanikai érdeklődésű. Most azonban elérkezett a pillanat. Idézzük csak fel, mit kell tudni az elővásárlási jogról! Az elővásárlási jog azt jelenti, hogy ha egy, a tulajdonostársakon kívüli harmadik személy felajánl egy összeget, de van olyan tulajdonostárs, aki az ajánlatot maradéktalanul magáévá teszi (ár, feltételek etc.), akkor ő jogosult megvenni. Így hát megkértem kedvesem, hogy ajánljon fel egy összeget az ellencsapatnak az albumért. Mint Poszátámtól megtudtam, az ellenség igen rosszul áll anyagilag (Kareszt ugyanis kirúgták a McDonald's-ból, mert rövidnadrágban jelent meg; Miki elhagyott néhány tanegységet, így 0-ra csökkent az ösztöndíja; Laca pedig a Közszeméremsértés, valamint a Lecsa-punk koncertjén ellumpolta a pénzét). El is mentem hát Skolasztikához, hogy megbeszéljem vele a teendőjét. Mikor szobájába beléptem, kedvesem az ágyán ült, és összekócolt hajjal, bandzsítva meredt Myladyre.

-- Szervusz, kis tudósom -- köszöntöttem illendőn mátkám, és megcsókoltam a kezét. -- Lenne egy kérésem számodra. -- Azzal előálltam a briliáns ötletemmel. -- Vállalod?

Skolasztika réveteg tekintete felcsillant.

-- De jó, hogy itt vagy, Imre! -- mondotta. -- Így legalább nem tudtak bejönni a kukacok. Tudok játszani zongorán, például Chopin néhány etűdjét. Gyerekkoromban volt néhány csúnya betegségem. Mári néni mindig is nagyon csúnya volt. Féltem tőle.

-- Őrültség, de van benne rendszer! -- idéztem Shakespeare ismert művéből (ami nem A vihar). -- Vállalod tehát?

Skolasztikám mintha bólintott volna, de nem szólt. Így hát ezt beleegyezésnek vettem, és odanyújtottam neki egy papirost. Kedvesen odafirkantotta becses nevét. Hálából homlokára nyomtam egy basiumot, és elmeséltem neki Gyenes Tibi csúfondáros lebőgését. Skolasztikám meg sem várva a poent, hisztérikus kacajban tört ki. Gondolom, ez kiváló előadósi stylusomnak köszönhető, mely 2008-ban Arany Farmermellény-díjat hozott számomra. Ugye, ti is ezen a véleményen vagytok?

Jó szelet!
ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.