2009.11.16. 21:55
Pillantás a jövőbe
Kedves Olvasók! A múltkori nosztalgiaposzt után az az érzésem támadt, hogy jó dolog ugyan a múltba révedés, de azért nem lenne szabad felvázolatlanul hagynom dicső jövőmet sem. A következő poszt tehát rendhagyó módon a jövendőmet taglalja majd. Képzeljétek el, hogy 2010. április 29-et mutat a kalendáriom. Blogom túl van már a harmadik születésnapján. Lombot bontanak a körúti Ulmus minorok, a városi galambok búgása penig betölti az aethert. Jómagam zsakettben, sétapálcával hónom alatt, egy régi dallamot fütyölve rovom a Nyolcszög teret, és kedélyesen odaintek a mellettem elhaladó konflisoknak, majd felkapaszkodom egy omnibuszra, amely egészen a m. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem épületéhez repít. Elhaladván a nemrég megnyílt aerodinamikai tanszék és laboratórium épülete mellett elcsípek egy beszélgetést a frissen ondolált Marcell-hullámos hajú Puci és kolleginája, a szilszkinbundás, harang alakú kalapot viselő Gocó közt. -- Képzeld, aranyom, milyen egy romántikus filmet láttam tegnap a Fórum moziban! -- Mifélét? -- Karády játszott benne, meg az a cuki mandró. Képzeld, az egyik jelenetben a nő teljesen levetkőzött! -- Gondolom, akkor a plebános úr csilingelt rendesen! Tovább rovom az utam az egyetem központi épületében, ahol is összefutok néhány évfolyamtársammal. Szegények éppen a Szilárdtestfizika 2. (BMETE152036), illetve a Numerikus és szimbolikus számítások (BMETE921008) tárgyak anyagát biflázzák, mivel már ki tudja, hányadszorra veszik fel #félévben eme tárgyakat. -- Hát, mindenkinek megvan a maga keresztje! Mármint keresztféléve -- próbálok mosolyt csalni a szekundánsok ábrázatjára. Sőt nem fogom tudni megállni, hogy egy újabb sziporkával ne tetézzem a már-már kibuggyanó jókedvet: -- Hohó, pupákok, ti már szimbiózisban éltek a szimbolikus számításokkal! Poenomat -- mint az említett évek során mindég -- remélem, ekkor is hatalmas kacagásorkán fogadja majd. Dolgom végeztével visszamegyek majd a Wignerbe, ahol már szokás szerént szól a "Tánczenei koktél" és a "Csak fiataloknak". Nemsokára megcsörren a telefon, és a vonal túlsó végén a doktori iskola dirije, doktor Mihály György, az MTA rendes tagja lesz, aki könnyeivel küszködve könyörög majd, hogy adjam be jelentkezésemet a doktori iskolába. Illedelmesen visszautasítom, de magamban azt gondolom: "Le vagy ejtve, apafej!" Mivel hogy nincs kedvem 3 még évet lehúzni egy olyan helyen, ahol semmi újat nem tudnak mondani nekem. Hamarosan befutnak Sz. Péter szobatársam beatnik haverjai, és "Szörényi az istenünk!" felkiáltással elkezdik énekelni a "Még fáj, fáj, fáj" című nótát. Este néhányan a KEK-be leszünk hivatalosak, ahol Karda Bea betegsége miatt az Edda Művek szolgáltatja a talpalávalót. Ott lesz Hintalan Hajnalka is, aki a zenekarral együtt érkezett aznap Miskolcról, ahol kohómérnöki tanulmányait készül lezárni a Nehézipari Műszaki Egyeemen. Csíkos olasz farmerében, fehér blúzában, vörösre festett, tupírozott hajával ő lesz ott a bálkirálynő, amikor felcsendülnek a Keselyű c. szám jól ismert rigmusai. Az este fergetegesen ér véget. Csodás, nem? De nem csak nekem vannak ám ilyen derűs vízióim a jövőről. Mivel mostanában sokat foglalkoztat a futura, több ilyen témájú blogot olvastam, de közülök is kiemelkedett ez: Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.