2009.12.29. 17:34
Karácsony
Kedves Blogolvasóim!
Elmúlt hát a karácsony. Kosborjaim sikeresen megérkeztek póstán még 23-án. Kissé bántott az udvaron heverő fenyőfa látványa, hiába agitáltam anyát, hogy műfenyővel ünnepeljünk.
Az ünnep azonban így is jól sikerült, bár a zsaroló ténykedése azért továbbra is árnykot vetett életemre. De ezekről majd később számolok be. Most inkább arról beszélek, hogy képzeljétek, kedves olvasók, Zsolti sógorom ugyancsak be akart vágódni nálam ezen az ünnepen.
Történt ugyanis, hogy a karácsonyfa alatt egy compact disket találtam, rajta egy "ifj. Farkas Gyulának, a BME mérnök-fizikus szakának V. éves hallgatója (kondenzált anyagok fizikája szakirányon) számára" felirattal. Kérdő tekintetemre Zsolti huncfut vigyorral felelt, így rögtön tudtam, hogy az ő ajándéka a sugárlemez. Ami nem volt más, mint egy Világhálóról leszedett, Zsolti által összetákolt gyűjtemény a Kockaéder nevű formáció legnagyobb slágereiből. Az említett formáció célja, hogy megszerettesse a matematikát a pórnéppel. Nem mondom, nemes cél!
Igen nagyon kedvelem ezt a formációt, különösen Kelecsényi Nándort, aki a gyulai kórházban született, de már jól van. Hiszen engem is ez a nemes cél mozgat, amikor vicces eseteket publikálok a jónép derültségének fokozására! Viszont meg kell hagyni: én nem tartozom a Kockaéder célközönségébe, mivel a matematikát már így is nagyon szeretem, és elementáris formáját már régen meghaladtam. Na, de ismerek valakit, akinek továbbpasszolhatom ezt a becses ajándékot. Egy olyan valakit, akinek ez nagyon nagy hasznára válna, hiszen buta, mint az éjszaka. És ez a személy nem más, mint Inez!
Karácsony másnapján fel is csöngettem hozzá, és egy szaloncukor kíséretében átadtam neki az ajándékot. A csokoládé arra szolgált, hogy serkentse némiképp Inezünk lomha agyműködését. Meg kell hagyni, Inez nagyon kedves volt: beinvitált székelykáposztázni egyet; és közösen meghallgattunk egy-két számot. Nekem ez a kedvencem:
"Deri-deri-deriváld ezt énnekem!
Úgyis olyan szomorú a képletem,
Mennyi lehet kettő k a négyzeten?
Hát deri-deri-deriváld ezt énnekem!"
Valamint ez:
"Kis fermatos, nagy fermatos,
Minden függvény így korlátos,
De ha mégsem, deriváld le,
Hadd legyen neki limese.
Jaj, de szép a feszítőfa,
Ragyog rajta a sok csúcsa,
Itt egy félgömb, ott egy lambda,
Jaj, de szép a feszítőfa."
Inezünk kedves mosollyal dúdolgatta a számokat, és megígérte, hogy az újévben jobban rágyúr majd a matematikatanulásra. Úgy legyen!
Kívánok Nektek, Olvasóim, sikerekben gazdag, boldog új évet!
Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
EvilHedgehog 2009.12.29. 17:46:52
Ezen versikékről eszembe juttattál egy kedves nótaátiratot melyet a Villamosmérnöki és Informatikai kar Számítástudomány Tanszékének oktatói alkottak a Kari Szakest szebbé tételének céljából.
A szöveget az ``Által mennék én a Tiszán...'' kezdetu népdal dallamára írta: Recski András.
Invertálnám kvadratikus mátrixom, mátrixom, de mátrixom,
Kifejteném délceg determinánsom, délceg determinánsom,
Örülnék sok folyamnak,
Alternáló utaknak,
Sárga vágást, klikkeket és piros kört
Adnék ZH példának.
NP-teljes példát adni nem merek, nem merek, de nem merek,
Attól félek, sok lesz a bukott gyerek, sok lesz a bukott gyerek.
OHV-kor sejehaj
Majd tojnak a fejemre,
És nem hívnak legközelebb tavasszal
Schönherzbe a Szakestre.
Remélem téged is megmosolyogtat...
ifj. Farkas Gyula · http://kosbor.blog.hu 2009.12.29. 17:54:57
Van szerencsém ismerni az említett úriembert onnan, mikor egyszer unalmamban beültem az infósok számítástudomány előadására. Nem is gondoltam vón, hogy ilyen humoros az öreg! Dicső, dicső.
Jó szelet!
ifj. Farkas Gyula