Kedves Blogolvasóim!

Vizsgaidőszakommal rég végezvén napjaimat pátriámban, Szederkényben töltöttem. Elhatároztam, hogy végre üzembe helyezem a "Jövő emlékei" pályázaton nyert blu-ray lejátszómat, hogy immáron sokkalta jobb minőségben nézhessem a kosborokról szóló dokumentumfilmeket. Elő is kerestem a csomagot, és már épp megbontani készültem, amikor éles csengetés sikoltott házunk csendjébe. Édesanyám ajtót nyitott, és a küszöbön nem más állt, mint a postásnő, Jutka néni. (Zoli fia idén jelentkezik a BGF Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskolai Karára, mert minden vágya, hogy kis munkával nagy pénzt keressen!)

Jutka egy küldeményt hozott, egy méretes dobozt, melynek feladója jóapám, id. Farkas Gyula. Nocsak -- vakartam a kobakom --, vajh mit akarhat a fatér? Kisült, hogy apám a doboz tartalmát karácsonyi ajándéknak szánta részemre, csak kissé elkésett vele. Ennek pedig két oka van: 1. Szokása szerént ismét Lenin utcát írt a címbe, holott már jó pár éve nem így hívják. 2. Úgy emlékezett, hogy ortodoxok vagyunk, és elég, ha januárban ér ide az ajándék.

Nem fogjátok kitalálni: egy blu-ray lejátszót küldött az öreg, ami a doboz alapján szakasztott mása annak, amit a pályázaton nyertem!!!

Úgy döntöttem, az egyiket áruba bocsátom, ha 1000 Ft-ot kapok érte, már az is megéri, hiszen ennyivel kevesebbe fog kerülni a legújabb botswanai botanikai szaklap előfizetése. Sikeresen végbe is ment az üzlet: a vevő egy bizonyos Magyar Gréti volt, akit Gitti ajánlott. Gréti ugyanis Gitti régi évfolyamtársnője, akivel még a képzőre járt együtt, csak Gréti az első év után átment levelezőre, ugyanis teherbe esett Manócskával. A boldog vevőket, akik harmadáron jutottak hozzá a blu-ray lejátszóhoz, a piktúrán láthatjátok. (Manó kicsit türelmetlen, mivel már nagyon szeretett volna hazamenni, hogy megnézhesse az új lejátszón az Ufók a padláson c. filmet.)

Miután a vevők elmentem, fütyörészve bontogatni kezdtem a fatér küldeményét. Ijedten konstatáltam, hogy itt valami nem kóser! A várva várt lejátszó helyett ugyanis -- faforgácsba ágyazva -- néhány tubus temperát, képeslapokat, malomjátékot, "Ötéves terv" társasjátékot, illetve citromsárga nyakkendőt (kis piros elefántokkal) találtam, felcímkézve: Gyula magzatomnak, Endre unokámnak stb. Micsoda pech! Át is mentem Gittihez, nem lehetne-e megegyezni Grétivel a visszavásárlásban, de Gitti lebeszélt erről, mondván, hogy Manócska nagyon a szívére venné.

Úgy gondoltam, nővérem véleménye ellenére mégis csak megér egy próbát. Így hát felcsaptam a telefonkönyvet, és kikerestem Gréti számát. Sikerült is beszélnem vele, és megegyeztünk, hogy majdnem eredeti áron visszavásárolhatom. A tranzakció létre is jött, el is utaztam Harkányba, ahol gyorsan lebonyolítottuk az adás-vételt. Azért kellett hozzájuk menni, mert Gréti és csemetéje éppen utazni készültek: a kedves anyuka ugyanis bébiszitteri állást kapott Barcelonában.

Öreg este volt már, mire hazaérkeztem, így csak másnap próbáltam üzembe helyezni a lejátszót. Kibontottam a hullámpapír csomagolást, és majd megállt bennem az ütő: a masinába a komisz kis Manó beletörte a színes ceruzáit (okkersárga, lapulevélzöld, parasztrózsaszín). Oda a pénz, oda a lejátszó!

Micsoda szerencsétlenség, úgy-e, olvasók?

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula
a BME mérnök-fizikus szakának V. éves (10. féléves) hallgatója kondenzált anyagok fizikája szakirányon, osztatlan, kredites képzésben, nappali tagozaton, államilag finanszírozott helyen (ANÁ)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.