Kedves Olvasók!

Bár a Csapody-album kicsúszott kezeim közül, azért nem töltöm napjaimat méla egyhangúságban. Példának okáért készülök az augusztus vagy szeptember hó folyamán megtartandó ötéves osztálytalálkozóra. Joggal merülhet fel a kérdés, mit kell arra készülni?

Először is: nem árt elgyakorolni, hogyan mutatkozik be precízen az ember. Például az azért túlzás, hogyha valaki azt mondja: cső, Manci vagyok! Csípom ugyanis a beates csicsergést, de ami sok az sok! Az sem célravezető, ha ilyet mondunk: Kovács vagyok. Mert miféle Kovács ő? Az áruértékesítő osztályról való Kovács Elemér vagy az elektroműszerész Kovács P. Kálmán? Ugye, hogy nem világos? Azt hiszem, a keresztnevet mindég illik elárulni. Imígyen: Sziasztok! Én ifjabb Farkas Gyula, a BME mérnök-fizikus szakának ötödéves hallgatója vagyok kondenzált anyagok fizikája szakirányon... stb. stb.

Másrészt pedig nagyon fontos, hogy az osztálytalálkozó jó hangulatban teljen el. Bár az osztályzenész, Fürjes beígért néhány Kabalababa-számot és pár Minidolls-, valamint Modells-klasszikust is, de mit ér a buli, ha mindenki csak ráz? Hol marad a móka és a kacagás? Erről nekem kell gondoskodnom!

Így hát leporoltam régi gimnáziumi füzetemet, és egy csillagászati jellegű bejegyzésen akkorát kacagtam, hogy a polcról majdnem leesett a begónia. Az eset a következő. Történt -- de még kilencedikben --, hogy a Neptunusz felfedezéséről folyt a diskurzus egy szakkör keretében, ahová Salga Tibi azért járt, mert így eggyel jobb jegyet kaphatott fizikából. (Ugyanis a fizikatanár tartotta mindkét órát.) A tanerő minden hónap végén házi dolgozatot íratott egy témából, jelen esetben a Neptunusz felfedezéséről. Be kellett mutatni azt a jelenséget, amikor a bolygók, üstökösök mozgásában más égitestek gravitációjának következtében zavaró hatás jelentkezik. A tanár fülig érő szájjal jött a kijavított munkákkal, és S. Tibit kérte meg, hogy olvassa fel a sajátját. Tiborunk nagyon megörült, hogy így megtisztelték, és vigyorogva, önelégülten ment ki a katedrához. Én meg közben gyorsan hegyeztem a ceruzámat -- valamint a fülemet is --, mert tudtam, hogy itt bizony orbitális ökörségre számíthatunk. Hiszen tudtam, nem kell félteni a mi derék tanerőnket: nem megy a szomszédba egy jó heccért!

Nos, történt, hogy Tiborunk megkezdte felolvasását. A szakkörre járók először csak kuncogtak, amikor megtudták, hogy egy égitest adott gravitációs vonzóközpont körüli pályájának megváltozása a permutáció!!! Hallottatok már ekkora blődséget??? Mert én még nem! Bár nem vagyok egy újszülött, akinek minden vicc új, de ez a Tibi egyszerűen mást se tud, csak kombinálni! A tanerő se bírta sokáig, és a következő percben már úgy nevetett, hogy hasán a sonkák kánkánt jártak!!! Tiborunk eleinte dacolt még a nevetésorkánnal, de később minden egyes mondatát elnyelte az osztály röhögése. Miután véget ért a felolvasás, a nevetéstől pihegő tananyagmozgató imígyen szólott a referálóhoz:

-- Hát, fiam, az eggyel jobb jegy ugrott ugyan, viszont hallottam, hogy új bohócot keres a Fővárosi Nagycirkusz. Sikered lenne!

Ez csak olaj volt a tűzre, a szakkör hátralévő részét végignevettük. Galsai Pongrác még egy hét múlva is csuklott, Timi pedig csillagokat látott a nevetésroham által kiváltott oxigén- (O₂) hiány következtében.

Ki tudja, lehet, még Ti is így jártok, Olvasók?! Mert ez annyira vicces.

Üdv,
ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.