Kedves Olvasók!

Képzleljétek, kivel sodort össze a jósorsom. Éppen egy zenei antikvárium kínálatát nézegettem: tudnivaló ugyanis, hogy újabb találkozót beszéltem meg Klotilddal, amelyre ajándékot is szándékoztam vinni. Bár most, hogy az ösztöndíj mint bevételi forrás elapadt és a tagok is kevesebb pénzt tudnak a közösbe tenni (Bandinak devizahitele van!), szűkösebben tudom megszerevzni a pénzügyeket, azért úgy éreztem, ennyi még igazán belefér. Szívem hölgye bizonyára örülni fog majd ennek a zenés-táncos nagy mikrolemeznek. Már azon voltam, hogy a kasszához fáradok és fizetek, amikor ismerős alakra lettem figyelmes. Nem volt az más, mint Hajnalka.

-- Szervusz, lány! -- köszöntöttem szívélyesen.

-- Szervusz -- köszönt vissza --, rég nem találkoztunk!

-- Bizony, bizony -- bólogattam, amint az bélások között matattam --, sajnos most nincs nálam Vadász-szelet...

-- Arra most semmi szükség! Kiderült felettem az ég!

-- Nocsak, mesélj!

-- Ez egy hosszú történet!

-- Meg bírom érteni, ha elmeséled.

-- Megtaláltam álmaim férfiját Géza személyében. Hogy én milyen szerencsés vagyok! Meg akarod ismerni?

Őszintén szólva nem fűlt a fogam ahhoz, hogy ilyenekkel töltsem az időt, de mivel mára nem akadt különösebb elfoglaltságom, és reménykedtem benne, hátha egy-két vicces esettal is gyarapodhat majd a gyűjteményem a Gézával való beszélgetés után, beleegyeztem, hogy bemutasson ennek a Gézának. Géza éppen a Bach-válogatásalbumok között válogatott, amikor Hajnalka odavezetett hozzá. Géza valódi self-made man volt, a szó minden értelmében.

-- Szia, én ifj. Farkas Gyula vagyok, a BME mérnök-fizikus szakának ötödéves hallgatója kondenzált anyagok fizikája szakirányon.

-- Szép, szép -- mondta ő --, valaha engem is a fizika érdekelt, de aztán megacéloztam elhatározásom, és a jogra mentem, mivel ennek van jövője.

-- Ha ennyire érdekelt a fizika, talán van pár fizikaórán történt vicces eseted. De ne érts félre! Nem vagyok kockafej! Érdekelnek a kémia-, matekórán esett történetek is vagy a botanikai témájúak.

-- Régen gyűjtöttem ilyeneket, de aztán rájöttem, hogy az aktuális youtube videók meg facebookos klubok sokkal nagyobb népszerűséget hoznak az embernek.

-- De azért nem semmisítetted meg őket, ugye? -- kérdeztem a legrosszabbtól félve.

-- Azt nem. Felkerültek a padlásra, ha jól tudom. Megtanultam, hogy az ember sosem tudhatja, mire lesz még szüksége.

-- Tudod, én éppen osztálytalálkozóra készülöm, ahol először saját anekdotákat szándékozom elmondani. Utána viszont tervezem, hogy egy csokréta vicces esetet még átnyújtok a tisztelt publikumnak. Szóval, ha nincs szükséged ezekre az esetekre, akkor szívesen felkeresnélek ez ügyben.

-- Jól van. Ez ügyben azonban később kell egyeztetnünk, mivel otthon van a határidőnaplóm. És határidőnapló nélkül olyan vagyok, mint egy béna kacsa.

-- Értem. Majd hívlak! Kedves Hajnalka, gratulálok ehhez a stramm fiatalemberhez! Igazán kiváló választás!

-- Köszönöm -- mondta Hajnalka, azzal integetve búcsút vettünk egymástól.

Micsoda szerencse, hogy éppen ebbe a boltba tértem be, és így találkozhattam Hajnalkával és új kedvesével! Ha Klotild a csokoládét szeretné mindennél jobban, akkor nem ide jövök... következésképp úgy érzem, hogy Klotild őrangyalként őrködik felettem, hogy a dolgaim a lehető legjobb úton haladjanak. Csodás teremtmény! Egyetértetek, olvasók?

Üdvözlettel,
ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.