Folytatom a megkezdett beszámolót, mégpedig Adri történetével. Át is adom a szót:

-- Velem is nagyon érdekes dolgok történtek az elmúlt öt évben. Képzeljétek, kiderült, hogy akiket a szüleimnek hittem, nem azok! Akit az anyámnak hittem, a halálos ágyán bevallotta, hogy valójában örökbe fogadtak, és a valódi szüleim multimilliosok.

-- Tisztára, mint Beatrice Overhill regényében, a Tiltott kapcsolatban -- mondta Oraveczné --, tudjátok: vajon hogy reagál egy fiatal, független, dolgozó lány, amikor tudomást szerez róla, hogy mesés vagyon örököse lesz? Amikor kiderül, hogy megszokott élete nem az, aminek látszik és valójában egy amerikai milliomos család gyermeke, szülei, pedig csak nevelőszülők voltak. Élete fenekestül felfordul, és ezt még tetézi az érte versengő két férfi harca, majd a harmadik megjelenése, aki róla készült művészi aktképek birtokosa és az első alkalommal él is a lehetőséggel, hogy megzsarolja. Elkísérhetjük főhősünket a gazdag középosztály estélyeire, kirándulásokra, éttermekbe, lovagi tornára, egy négynapos hosszú hétvégére Egyiptomba és romantikus, szerelmes kalandokban is lehet részünk. A sodró lendületű regény olvasásakor mindvégig úgy fogjuk érezni, hogy a történet velünk is megeshet, akár holnap is, függetlenül attól, hogy a jó, vagy a rossz oldallal rokonszenvezünk. Egy izgalmas bűnügyi szál elvarrása után pedig végre megtudhatjuk, hogy a főhősnő kit választott társának? Garantáltan a munkahelyünkön is olvasni fogjuk a regényt, titokban, az íróasztal alatt.

-- Hát, ez érdekes -- értett vele egyet Adri, akinek a kezéből Fürjes Gézának, az osztályzenésznek sikerült kitépnie a majmot.

-- Csá-csumi csodafincsi csörgőcsokival! -- bohóckodott szellemesen a mindig jókedvű Géza. Szegényre pedig igencsak rájárt a rúd: egyszer évfolyamtársaival lovasbalesetet szenvedett a Börzsönyben, és két évig mint remete élt, mivel a zúzódás miatt elveszítette identitását. Csak azután tért vissza a civilizációba, amikor újra visszatért az emlékezete.

-- Hát ez se semmi, de ezt hallgassátok! -- rikkantott Gaál Martin (alias Gól Martin), miután megkaparintotta Rupertet. -- Megismerkedtem egy pomponlánnyal, bizonyos Tracey-vel, aki amerikai cserediák volt. Randiztunk egyszer, de rájöttem, hogy ő nekem nem pálya, hanem szívem inkább a szolid, visszafogott Máriáért dobog. Utóbb össze is jöttünk, de ekkor újból színre lépett Tracey: minduntalan szerelmes sms-ekkel bombázott, Máriámnak pedig halálos fenyegetésekkel kellett szembenéznie. Egyszer Mária nem jött el a randevúra. Már-már azt hittem, hűtlen lett hozzám, de aztán egy névtelen telefonhívásból kiderült, hogy kedvesemet az elvetemült Tracey tartja fogva egy mocsárban. Még épp idejében érkeztem, és meg tudtam menteni Máriát. Tracey pedig végül elnyerte méltó büntetését: most a bolondokházában tengeti napjait kenyéren és vízen.

Nagy Tamás következett eztán, akiről azt kellett tudni, hogy ő a harmadik Nagy. (Mivel hogy osztályunkba három Nagy vezetéknevű egyén járt.)

-- Én sem vagyok ám egy nímand! Az én életem is érdekes! Jól kereső közgazdász vagyok, akinek van mit a tejbe aprítania. Megismertem egy gyönyörű lányt, Annát, akinek ragyogó szépsége bearanyozta napjaim. Anna bevallotta nekem, hogy gyermeket vár egy másik férfitól, aki rútul elhagyta őt. Engem mindez nem érdekelt, annyira elkápráztatott Anna tisztasága, őszintesége és gyermeki szépsége. Feleségül kértem, és ő igent mondott. Bár bevallotta, hogy nem szerelmes belém, és még mindig az őt csúful elhagyó Ádámba szerelmes, de nagyon tisztel és becsül engem, és amennyire tőle telik, megpróbál boldoggá tenni. Jegyben is jártunk, de aztán Ádám újból felbukkant, tisztázták a régi félreértéseket (a gonosz anyós keze volt a dologban), és Anna visszaadta nekem a jegygyűrűt, de biztosított barátságunk megingathatatlanságáról. Össze is járunk néha teázni. Sőt még az esküvőjére is engem kért fel tanúnak! Nekem csak az számít, hogy őt boldognak lássam! Hát, ennyi a story. Tessék, Szandi, te következel!

-- Köszi! -- kapta el Rupertet Nánási Szandi. -- Megismertem az álompasit, Lorenzót, aki jól menő vállalkozó. Össze is házasodtunk, és elmentünk nászútra a Bahamákra, ahol minden nagyszerű volt. Igen ám, csak amikor hazaérkeztem, egy másik fiú várt otthon, bizonyos Julio, aki szerint mi házasok vagyunk. Meg kellett erőltetnem a memóriám, ki is ez az alak, és milyen közös együttlétre gondol. Aztán eszembe jutott: Spanyolországban, a strandon ismertem meg Juliót. Nem sokat teketóriáztunk, az éjszakát már együtt töltöttük. Onnantól kezdve napközben lötyögtünk a parton, éjszaka buliztunk és szexeltünkk. Hazaérkezésem után nem kimondottan forszíroztam a folytatást, de Julio olyan lelkes volt, hogy végül beadtam a derekam, és megígértem, októberben meglátogatom a fiút. Végül is szeretettel gondoltam vissza az együtt töltött tíz napra, és volt kedvem megismételni. Amikor megérkeztem Barcelonába, azonnal megbántam az egészet. Julio, akit mindig csak csokibarnán, a legjobb cuccokban láttam, igazából festő-mázoló volt, és munkaruhában várt a reptéren. Ahogy közelebb jött, sajnos azt is megéreztem, hogy büdös. Onnantól kezdve csak azon törtem a fejem, hogyan tudnék minél előbb hazajönni. Egész nap sangriát ittam, hogy el tudjam viselni a helyzetet, állandóan sírva fakadtam, és mindössze egyszer voltam hajlandó lefeküdni vele, akkor is mattrészegre ittam magam. Ezen alkalommal történhetett, hogy összeházasodtunk. Ez azt jelentette volna, hogy bigámista lettem?! Hogy Lorenzóval való házasságom álom csupán?! Hogy oda a Merci, a bunda, a luxuslakás és az igaz szerelem?! Nem, ezt nem hagyhattam annyiban! Jelenleg is folyik a pereskedés...remélem, a magyar állam nem fogadja el azt a bizonyos villámesküvőt...

-- Ez rossz -- mondta együttérzően Molnár Juci, és nyomott egy barackot Szandi hátára. Szandi maga elé bámult egy kicsit, majd egy gyors mozdulattal nekem dobta a majmot.

-- Én ifj. Farkas Gyula, a BME mérnök-fizikus szakának hatodéves hallgatója vagyok...

Egy pillanatra teljes némaság borult a Fekete Lovagra. Még a légy zümmögését sem lehetett hallani. Majd egy bátortalan hang -- Tóváry Kata -- megszólalt:

-- Ne haragudj, jól hallottam? Hatodévest mondtál?

-- Egyedül az orvosi egyetem hatéves. És mint tudjuk, fogász, jogász nem doktor! Szégyellheted magad, Gyula, Kata ezalatt két szakot is elvégzett! -- gúnyolódott Juci, amit csak megkontrázott Salga Tibi:

-- Mi van, Gyula, ezúttal téged b*sztak meg?

-- Nem eszik olyan forrót a kását! -- emelkedtem szólásra, és meg kell hagyni, kissé elfutott a méreg, hogy ez a csürhe rajtam köszörüli a nyelvét. -- Egy félreértés áldozata vagyok! Magánéleti okokból, amit most nem mesélek el, mivel úgysem hinnétek el, olyan szürreális, egy laborra nem tudtam bejárni, minek következtében egy évet csúsztam. Azt hittem ugyanis, hogy a labort indítják keresztfélévben is. Talán ez a tájékozatlanság elnézhető nekem, ugyanis még sosem csináltam tárgyat keresztféléven. Rajtam ugyan nem gazdagszik meg a KTH! Négyesem se volt -- egyszer tévedésből beírtak az indexembe egy hármast, mire mindenkinek megmutattam, nézzétek már, micsoda krikszkrakszok kerültek bele leckekönyvembe! Azelőtt én hármas osztályzatot ugyanis még nem láttam...

-- Jól van, jól van -- mondták a többiek, de engem már nem lehetett megnyugtatni. Teljesen elment a kedvem az osztálytalálkozótól, még a bekészített vicces eseteim nagy részét sem mondtam el, a legjobbakat, amelyeket az est fénypontjának szántam. Hát, így jártak ezek a gödék! Kellett nekik bosszantaniuk!

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula