2009.04.22. 23:55
Jógaliba
Kedves Blogolvasó publikum! Mostanság nagyon elfogalt voltam, ezért történhetett, hogy ilyen régen nem vetettem képernyőre életem fordulatait. Hiányosságaim ezúttal pótolom oly módon, hogy részletesen beszámolok az elmúlt napok eseményeiről. Alig több, mint egy hete ünnepelte a család becses nevemnapját. N. B. atyámat is így hívják, akit nem állt módomban felköszönteni, mivel éppen ismeretlen helyen tart kiállítást mázolmányaiból. (Állítólag mindig akad vevője, de gustibus non est disputandum. Én jobban szeretem Mandelbrot-halmazokkal díszíteni szobám falát, mint apám piktúráival.) Névnapomra Gittitől egy új csokornyakkendőt kaptam (piros színű), édesanyámtól pedig a Csapody-albumot!!! -- Hűű! Hát ezt meg hogyan sikerült megszerezned a galád B. Miklóstól??? -- meredeztek szemeim. Édesanyám tanácstalanul tördelte kezeit: -- Nem Miklóskától vettem, hanem a Macusék könyverkereskedésében. -- Csak nem?! Annak a gazembernek volt képe antikvárba adni azt a művet, amiért körömszakadtáig ragaszkodott??? -- Dehogy antikvár, kisfiam, ez a legújabb utánnyomás! Akkor állt össze bennem a valóság: belelapoztam, és a nyomdaillatot árasztó műben bizony hiába kerestem Csapody Vera szignóját. Úgy néztem, mint aki citromba harapott. -- Talán nem tetszik? -- De, de -- sóhajtottam, s azzal áttértem a következő csomagra. Bogyó néni egy szarvasmintás pulóverrel örvendeztett meg. Jól emlékszem, testvére, a néhai Laci bácsi sokat járt ebben. Gallérjában még mindig megvolt az a pörsenés, amit a Sarkadi Zoli a Pötyi eljegyzésén égetett ki cigarettával. A teljesség kedvéért megemlítem, hogy a névnapi menü a következő volt: -- piros arannyal díszített sonkás-tojásos-paradicsomos szendvics -- franciasaláta -- fasírt fogpiszkálókra tűzdelve, a fogvájók végén egy-egy nemzet zászlaja (francia, olasz, vietnami, magyar, kongói, román, andorrai, luxemburgi -- én magam egy svájci, illetve egy norvég zászlós egyedet fogyasztottam el) -- lekváros piskótatekercs -- gyümölcskocsonya -- illetve őszibarack sütemény Ízletes volt. Meg is nyaltam utána mind a tíz digitusomat... Ede pedig -- lévén elég disznó az asztalnál -- mind a huszat. Aztán történt még más érdekes is. A húsvét rendben telt, minden olyan kosborcsapattagot megöntöztem, akinek a személyi igazolványa 2-essel kezdődik, de meglátogattam Skolasztikát is. Ferenczyné sajnos nem ért rá, mivel éppen izgalmas fordulat volt kedvenc sorozatában (Dallas -- Lorimar Production), ahol éppen arról értesült Pamela Barnes Ewing, hogy halálos beteg szerelme, Mark, aki a Grissom Vállalat feje, halálos repülőgép-balesetet szenvedett. (Victoria Principal alakítása állítólag lélegzetelállító volt, még Ferenczynének is kicsordultak könnyei a jelentet látván, no de azért nem annyira, mikor a reklámszünetben elmeséltem neki a kvaterniós történetet. No de azok az öröm könnyei voltak!) Másik, talán kevésbé érdekes, viszont a krónikai hitelhez feltétlen hozzátartozó elem Róbertünk magánélete, mely újabb hajmeresztő fordulatot vett. Tudni kell róla, hogy otthagyta a József Nádor Egyetem fizika (BSc) szakát, és úgy döntött, földtudományi alapszakra jelentkezik a torziós inga feltalálójáról elnevezett tudományegyetemen. Döntését azzal indokolta -- mint erre a kedves olvasók nagy része bizonyosan emlékezik --, hogy személyéhez méltatlannak érezte, hogy bagatell differenciálegyenletekről és más ilyenekről tanuljon, mikor jobb dolga is akadt. Én is gyengének és időpazarlásnak tartom a képzést, de hát az embernek mégiscsak illik valami diplomát szereznie, még ha csak ilyen büfészakon is. Róbert tehát passzív félévet kért a BME-n, és úgy döntött, hogy ezt az időt kenyérkereséssel fogja eltölteni. Állást is kapott: egy fiatalos csapat tagja lett egy gyorsétteremben (aminek nem mondhatom meg a nevét, blogom nem lévén a reklám helye, de annyit elárulok, hogy az intézmény neve szerepel egy dalban is, ami egy olyan gazdálkodóról szól, akinek háztáji állatai különböző hangokat adnak ki). Így hát Robi ott maradt csepeli albérletében Amál néninél, akiről tudni kell, hogy nem rendelkezik internet-hozzáféréssel (lévén igen takarékos idős hölgy). Robinak azonban szüksége lett volna internetre, hogy használni tudja a www.felvi.hu E-jelentkezés funkcióját. Mivel a BME HSZK-ba immáron nem tudott menni, úgy döntött, hogy édesanyját kéri meg távbeszélőn az ügyet elintézendő. Ehhez viszont Amál néni hozzájárulását kellett kieszközölnie, mivel a jeles hölgy a lakása elhagyásakor mindég lelakatolja a telefon tárcsáját. Most viszont engedékeny hangulatban volt, mivel a Tescóban a pénztáros kisasszony 30 vizes zsemle helyett csupán 3-at ütött be, így a néni 270 HUF-ot spórolt. Hát ez valóban nagy örömforrás! Így hát Róbert feltárcsázta édesanyját, kezében a Felsőoktatási felvételi tájékoztatóval. -- Aztán ne tartson tovább 3 percnél! -- figyelmeztette Amál néni a beszélgetés megkezdésekor. Ahogy lekerült a lakat a telefonról, úgy került le a néni lepénylesőjéről is. Ugyanis miközben Róbert a távbeszélgetést intézte, Amál néni a következő információkat osztotta meg albérlőjével: -- Hát, azért milyen jó dolgod van már neked, fiacskám. Mikor én ennyi idős voltam, még telefonos kisasszonyok dugdosták a zsinórokat. Történt egyszer, hogy amikor a tiszvárkonyi Poldi bátyámat híttuk a póstáról, véletlenül Mezőkövesdet kapcsolták. Jóanyám mondta nekik, hogy egy hetet késni fog a hálóréklivel, de az alkalomra meglesz. Csak fél óra disputa után esett le a tantusz -- közben a te tantuszaid is fogytán vannak már, fiacskám! --, és hatalmas kacagásban tört ki mindkét fél. Mért kell ennyit telefonálni? Az én időmben a jelentkezés is egyszerűbb volt. Az én Laci öcsém 2 év után megszerezte a munkásérettségit még ötvenkettőben, és jelentkezett bányamérnöknek, estire. Sajnos nem végezte el, mert nem volt ideje tanulni, ott volt a munka meg a négy gyerek, nem beszélve a kényeskedő Manciról. Neked meg se kényeskedő Manci, se gyerek, mégse tudod elvégezni ezt az egyetemet. Pedig milyen jó lenne, ha meg tudnád javítani a kenyérpirítót, ami még akkor romlott el, amikor a negyedik táncdalfesztivált néztük (én a Harangozó Terikének szurkoltam, csukogattam is a villanyt rendesen). Átjöttek a szomszédbul a Horváthék, mer nekik nem vót tévéjük, és a Juci -- azóta már fogtechnikus Újbudán -- még csitri kislány volt, képes volt egyrészt megdézsmálni szilvaízemet, másrészt meg a lekvárral megkent kenyeret beletuszkolni a kenyérpirítóba. Végeztél már? -- Ööö... igen. Köszi, anyu. Az eset még februárban történt ugyan, de Róbertünk csak most relizálta, hogy bizony fatális tévedés történt. A napokban munka után megnézte jelentkezését, és akkor vette észre, hogy édesanyja rossz helyet jelölt be. Nem az ELTE TTK földtudományi (BSc) szakára, hanem a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola vaisnava jógamester (BA) alapszakára jelentkeztette édesfiát. Korrigálásra már nincs mód, mivel csak sorrendet lehet módosítani, márpedig Róbert olyan biztos volt a dolgában, hogy csak egy helyet jelölt meg. Sajnos Amál néni állandó fecsegése miatt olyan zaj keletkezett, amely megnehezítette a sorsdöntő kommunikációt. Így történhetett meg, hogy Bene asszonyság az ELTE helyett Bhaktivedantát értett. A földtudományi (BSc) helyett pedig vaisnava jógamester (BA)-t. Robi végső elkeseredésében hozzám fordult, hogy most mi legyen. -- Hát, fiam, lehettél volna előrelátóbb is -- mondtam neki. -- Tudod, hogy kollégiumi szobám és internetkapcsolatom mindig a rendelkezésedre áll. De most már késő bánat, eb gondolat. Végül is ez is csak ad egy főiskolai végzettséget. Ér az annyit, mint az ELTE TTK vagy a BME TTK. Papír, papír. Ezzel sikerült megnyugtatnom a szipogó Róbertet, sőt még egy Vadász szeletet is elő tudtam előkotorni zakóm zsebéből. -- Különben is, legalább megismerheted a különböző jógahagyományokat, a jógaélettant és a hatha-jóga gyakorlatát. De ha kedvet kapsz, akár még vaisnava teológia (BA) alapszakra is beiratkozhatsz (www.bhf.hu). Érdekes fordulat, nemde? Jó szelet!
ifj. Farkas Gyula
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Király Rák · http://konzervatorium.blog.hu 2009.04.24. 22:57:37
Boldog névnapot így utólag is, nagyon eltűntél. Viszont a hölgyeknek nem a személyi igazolványuk, hanem a személyi számuk kezdődik kettessel. Ha Salga Tibi vétett volna ilyen hibát, már nevetne rajta az osztály, de Te igazán nem engedhetnél meg magadnak ilyen tévedést.
ifj. Farkas Gyula · http://kosbor.blog.hu 2009.04.25. 07:56:07
Milyen igazad van! Sietségemben valóban elkövettem egy kis bucit: hibucit. De hogy lásd, tudok ám én önkritikát gyakorolni, nem javítom ki a tévedést. Lesz is ám nagy bruhaha!
Eltűnésemért elnézést, igen elfoglalt voltam a napokban. De nemsokára újabb vicces történettel jelentkezem, melynek olvastán jobbra-balra dűltök majd a nevetéstől.
Jó munkát!
ifj. Farkas Gyula