Nyájas olvasóim!

A minap éppen kedvesemhez igyekeztem az eljegyzés további részleteit megtárgyalandó illetve, hogy pontos gyűrűméretet vegyek alabástrom ujjairól, amikor is összehozott jósorsom Hajnalkával. Hajnalka szokásos cserkész ruháját viselte, és a lágyan fujdogáló szellő meg-meglibbentette khakiszín kalapjába tűzött árvalányhaját.

-- Légy résen! -- köszönt rám.

-- Te is!

-- De jó, hogy találkozunk. Képzeld, felterjesztettek Országos Kék Jelvényre!

Értetlen bámulásomra Hajnalka elmagyarázta, hogy eme díjat azok érdemlik, akik keresztül-kasul bejárják hazánk gyönyörűséges tájait (950 km). Nem is tudtam Hajniról, hogy ilyen érdeklődési köre van! Azt hiszem, ő talán még a kosborcsapatba is beillene, most, hogy Juli olyan rútul otthagyott bennünket, kell a meleg női kéz.

-- De nem ez a legjobb, hanem hogy a túrán megismerkedtem egy sráccal. Tibornak hívják, egyelőre csak lazázunk, de ez is nehezen indult.

-- Nocsak, mesélj! -- nógattam, és Hajnalka előadta megismerkedésük történetét.

-- Hát képzeld, előállt a Spielhózni 124. oldalán tárgyalt szituáció, pontosabban a "Belezúgtam, de mintha nem is érdekelné"-eset. Az ilyen helyzetekre kitűnő receptet ad Samu bácsi: gyengíteni kell a vírust!

-- Hm, a immunológia engem is nagyon érdekelt ifjúkoromban!

-- Akkor biztos érteni fogod. A vírus gyengítése annyit tesz, hogy jól meg kell szívatni! Hát mit képzel magáról?! Hogy én őmiatta ilyen kótyagos lettem! Ő talán itt a király?! Na, nehogy má'!

-- Ez izgalmasan hangzik...

-- Tudod, ha jó helyen belebökök, akkor nem kell félni: pukkan!  Amikor éppen a Rómain apostolkapcát ettünk, és ő nagyokoskodott, enyhén nagyképű kijelentést tett, akkor én szúrtam rajta egy picit: "Hű, de cefet okos vagy!" Mire persze ő rögtön pukkant: "Miért? Talán te vagy itt a nagyokos?! Te mindent tudsz?!" Erre én: "Én nem mondtam, te izélsz!" "Én nem izélek, csak nem szeretem, ha valaki nagyon el van telve magától!" Vagy öt percig döngöltük egymást az agyagba, aztán a versenyző egy kisebb szünet után bedobta: "Na jó, különben nem érsz rá holnap egy mozira?" Elgondolkoztam egy kicsit, mintha csak morfondíroznék, csak aztán mondtam: "Moziba??? Veled??? Hát, nem bánom, holnap éppen ráérek. Most adják a Krisztus megfeszítését, az jó film!" És így is történt. Azóta is lazázunk. Látod, milyen klafa recept?

-- Az már igaz. Ha én ezt annak idején tudom, mikor Piroskámat környékeztem! De most már túlvagyok a lazázásáon...

Integetve váltunk el, de előbb Hajnalka még megmutatta leendő kedvese fotográfiáját. "Snájdig alak, az már szent" -- jegyeztem meg stílszerűen.

Kellemes fordulat, ugye?

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

U.i: A mellékelt képen láthatjátok Hajnal új kedvesét.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.