Kedves Olvasók!

Borús hangulatomban időnként csak a régi-régi vicces esetek felidézése hoz egy kis napfényt. A minap éppen történelemórás jegyzeteim lapozgattam, amikor az alábbi kincsre bukkanttam.  (Ebből is világosan látszik, hogy nem vagyok én ám egy kockafej. Már sokszor elmondtam, de nagyon érdekel a kinetikán, pontosabban annak vizsgálatán kívül még a botanika és a csillagászat is.)

Történt egyszer, hogy a tanerő felelésre szólította a harmadik Nagyot.

-- Az elmúlt órán a hidegháborúról volt szó. Tamás, azt mondd el nekünk először, hogy milyen fontos események történtek az 1957-es évben!

Tamás nem jött zavarba, már darálta is a választ:

-- Elhunyt William Reich osztrák pszichoanalitikus, aki megpróbált kapcsolatot teremteni Freud és Marx életműve között.

-- Nagyon helyes!

-- Továbbá meghirdetik az Eisenhower-doktrínát, amely az Egyesült Államok részéről védelmet biztosított a Közel-Kelet valamennyi olyan államának, amely a kommunizmustól fenyegetettnek érezte magát.

-- Jó, jó. De tudnál valamit a Keleti Blokkról is mondani?

-- Naná! A Szovjetunió felbocsátja az első műbolygót, a Szputnyik 1-et, amely...

Innentől nem tudta folytatni, mivel én felnyerítettem a nevetéstől.

-- Mi ütött beléd, Gyula? -- kérdezte a tanár.

-- Elnézést a fegyelmezetlenségemért, de Tamás olyan botorságot mondott, hogy nem állhattam meg! A Szputnyik nem egy csillag körül kering, ergo nem lehet műbolygó. Csakis műhold!

A tévedést realizálva az egész osztály kacagni kezdett. Rita zsebkendőkészlete úgy megfogyatkozott, hogy a végén már blúzába volt kénytelen törölni könnyeit. Salga Tibi az asztalt csapkodta, mint egy megvadult orángután, és úgy bruhaházott. A percekig tartó hangzavarra a szomszéd osztályból is átjött egy diák, aki közölte, hogy Szolnoki tanár urat nagyon zavarja ez a ricsaj. Mikor azonban elmondtuk neki az esetet és ő megvitte a hírét a másik osztályba, már ott is elszabadult a pokol, és mindenki a térdét csapkodva nevetett.

A dolog slusszpoénja, hogy a tanár úr már bevéste a csillagos ötöst Tominak, ám tudatában ennek a tévedésnek, inkább úgy döntött, hogy csak egy négyessel honorálja a feleletet. Igen kár, mert ez a felelet döntött Tamásunk évvégi jegyéről. De hát c'est la vie!

Mókás, nem?

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.