Nyájas Olvasóim! Lectori salutem!

Ismét tollat, akarom mondani tasztatúrát ragadok, hogy diáriumom lapjain értesülhessetek a legfrissebb vicces esetekről. Ne nehezteljetek rám, amiért eddig nem írtam; de talán ti is megértitek, miért mellőztem az írást. Elvégre nem minden nap veszít el az ember egy dedikált Csapody-albumot... még mindég fájó erről beszélnem. Viselt dolgaimról nem is szólanék most bővebben, elég annyi, hogy Szent Mihály havát, valamint Mindszent havának első felét azzal töltöttem, hogy új kártyajátékokat tanultam meg az ebben igen jártas quasi-informatikushallgató Banditól (szegényt idén sem vették fel a villanykarra). Olyan kellemes játékokat tanultam meg tőle, mint például a piros papucs vagy a kuki: ez utóbbi igen megnyugtatóan hatott zilált idegzetemre. Minden más egyéb fejleményről -- köztük a kosborcsapat működéséről és az életemben feltűnő rejtélyes levelekről -- majd később számolok be. Most azonban, megidézve elektronikus diáriumom fénykorát, egy vicces történetet kell, hogy megosszak veletek.

Nos, nem is szaporítom tovább a szót, történt egyszer, még a tavaszi félév vizsgaidőszakában, hogy szobatársam, Sz. Péter nagy társaságot hívott szokott kiskricsmijükbe (1113 Bp., Villányi út 54.), ahol már stammgastnak számítanak. Peti ugyan vigasztalódni ment oda, mivel megint megbukott diszkrét matematikából, én viszont újabb sikeres vizsgámat ünneplendő mentem. Magammal hívtam rég nem látott cimborámat, a joghallgató (PPKE JÁK) K. Attilát, akiről tudni kell, hogy régi kedves ismerősnőm, Tóváry Kata mátkája.

Na mármost, a történethez ismerni kell még Kaszab Jakabot, aki viszont az ELTE jogi karára jár, és meg kell hagyni, nagy "Lehet más a politika"-aktivista. Bár nem szokásom a politizálás, a briliáns történet elmesélésének érdekében kénytelen vagyok néminemű rést ütni elveimen.

Attila barátomról tudni kell, hogy igen jobboldali beállítottságú, s ennek hangot is adott, mikor közölte, hogy ő legközelebb ismét a Fideszre fog szavazni. Nota bene, kedvenc zenekara a Kárpátia. Gondoltam, a teljesség kedvéért ezt is idevésem.

 Ez az Attila nagyívű politikai beszédet tartott a krimóban, és megjegyezte:

-- A válságból csak a konzervatív erők tudnak kivezetni minket!

Több se kellett Kaszab Jakabnak, aki ily módon replikázott.

-- Hohó, öcsisajt! Ehhez még a disszipatív erőknek is lesz egy-két szavuk!

Az éppen leszuszakolódni készülő egy korty alkoholmentes sört majdnem kipöktem ezt hallván. A jókedv egyszerre kirobbant, mintha valaki kézigránátot dobott volna a kocsmába! Az emberek nevettükben fetrengtek, székeket dobáltak, üvegeket törtek. Én is imígyen tettem, de azért magamban értékeltem, hogy egy joghallgató ennyire rá van hangolódva kedvenc tudományomra.

Értékeljétek ti is, Olvasók! Ne tsupán a műveltséget, hanem az az okozta kacagtató incidenst!

Szívélyes üdvözlettel, forró öleléssel:
ifj. Farkas Gyula
a BME mérnök-fizikus szakának V. éves hallgatója kondenzált anyagok fizikája szakirányon, osztatlan, kredites képzésben, nappali tagozaton, államilag finanszírozott képzésben

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.