Kedves Blogolvasóim!

Folytatom a bükki túra jegyzőkönyvezését. A Tiszainál leszállván ismerős khakiszín öltözék ötlött a szemembe. Nem volt ez más, mint Hajnalka, aki most végezvén vizsgáival a kohómérnök szakon, éppen Budapestre indult. Szerencsére még volt annyi ideje, hogy megossza velem egyik régi-új udvarlója történetét, amely 2008. augusztus 14-én, 10.53-kor meg is jelent az ostobapasik.blog.hu-n:

"Nemrég találtam rá erre a blogra, és úgy gondoltam, az én történetem is bizonyára érdekel titeket.

Tudni kell, a pimasz csókák engem se kerültek el, pedig dundika vagyok, de hát a jókedv meg a sok kuncogás, úgy látszik, mégis csak vonzza a srácoszokat!

Súlyomat nem csak a kacajnak köszönhetem, hanem hogy szeretek édes süteményeket eszegetni, leszopogatni a krémesek tetejét. Talán nem csudálkoztok rajta, hogy az eset is egy cukiban történt... pontosabban nem is cukiban, hanem egy büfében, ahol árultak finom péksütiket is. Összefolyt ám a nyál a számban, annyira, hogy ha akartam volna, még buborékot is fújhattam volna belőle! De nem vagyok ám én ilyen hebrencs, egyetemre járok, mert álmom, hogy kohómérnök legyek!

Beültem tehát egy süteményeiről méltán híres Falóba, és rendeltem egy ínycsiklandozó puncsos minyont. A pultnál állva a mögöttem várakozó zömök, szemüveges fickó csak úgy meresztette a gülüjeit, de én úgy tettem, mintha nem látnám. Már éppen indulóban voltam, hogy a kézhez kapott süteménnyel helyet foglaljak valamelyik asztalnál, amikor a pali megszólított:

-Minyont rendeltél?

-Aha...- nyögtem ki csodálkozva.

Azt hittem, szegény pasasnak bepárásodott az okuláréja. De nem ez történt! Hamarosan kisült, hogy egy tréfa áldozatává váltam! A flirt így folytatódott:

-Tudod, mi a minyon?

-Ööö... mi?-rebegtem rosszat sejtve.

-Hát-és már-már pukkadozott a nevetéstől -amit a majom kinyom!

Tudni kell rólam, hogy szeretek ám bruhaházni, de ez a vicc olyan hatással volt orcámra, mintha citromba haraptam volna! Mondtam is neki:

-Srácosz, rám várnak!

Azzal faképnél hagytam. (A minyont persze útközben befaltam.) Úgyhogy ezúton is üzenem nektek, skacok, hogy próbálkozhatnátok eredetibb szövegekkel is!

Pusszancs:

Hintalan Hajnalka"

A történet csattanója, hogy kisült: az a bizonyos minyonos srácosz nem más volt, mint Tóth Béla doktorandusz a Nehézipari Műszaki Egyetemről, aki régebben megdobogtatta Hajnalkánk szívét. Akkor azért nem lett semmi a románcból, mert Skolasztika egy pizsamaparti keretein belül lebeszélte barátnőjét a Bélával való ún. kavarásról.

-- Most azonban, hogy Suli diliházba került, mert kiderült róla, hogy hiányzik egy kereke -- magyarázta Hajni --, úgy döntöttem, hogy egy ilyen ketyós érveire mégsem lehet hagyatkozni, mivel gyogyós.

-- Szakításunk óta én sem tudok róla semmit -- szúrtam közbe.

-- Szóval úgy döntöttem, felcsípom Bélát -- foglalta össze Hajnalka.

-- Sok sikert, lány! -- köszöntem el ismerősnőmtől, aki a hosszú adomázás miatt lekéste vonatát. Még szerencse, hogy volt nálam egy Vadász szelet, hadd tömje a majmot a lány, amíg a következő vonat indulását várja! Nekünk ugyanis mennünk kellett: vártak a zuzmók!

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

P. S.: A történet a Szakítósblogon is megjelent, és szintén fergeteges sikert aratott 2008. augusztus 21-én.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.