Vanakkam, kedves Olvasók!

Húsvéthétfő lévén úgy döntöttünk spanjaimmal, hogy meglocsoljuk nőismerőseinket. Bár ez egy keresztény ünnep, volt bennünk ennyi vallási tolerancia. Én otthonról kölcsönkértem apa kölnivizét, Jagannath is hozott parfőmöt hazulról. Alvaró úgy döntött, inkább friss vízzel kedveskedik a leányoknak, amit az ártézi kútról hozott.

Végiglocsoltuk Jagannath rokonait meg az osztálytársainkat is, sőt utóvégre betértünk Alvaró rokonságához is, ahol elmondhattam csodálatos költeményemet:

-- Brahma és Visnu
Mi most locsolkodunk.
Visnu és Brahma
Pirostojást adj ma!

Igen szellemesnek tartottam ezt a verset, és Alvaró nagynénje, Brigi is legalább annyira megörült a dolognak, mint a nyári olcsó dinnyének! Ott volt Farkas Aladárné Punyi Etelka is, aki Alvaró másod-unokatestvéreinek a nagymamája, és mellesleg Gyula mester is ismeri, mivel volt osztálytársa, Farkas Andrea is eme kiváló hölgy unokája.

A derék asszonyság előkapta a varázsgömbjét, és miután elénekelt egy ősi dalt és ködbe borult a szoba, réveteg arcából a következő gondolatok jutottak ki. (Még jó, hogy vittem zseblámpát, így a fényénél tudtam jegyzetelni.)

-- Nagy változásokat látok égen és földön! Egy mester, aki elment, visszatér. Egy apáca nem helyénvaló dolgot tett, és szíve alatt megfogant a bűnös viszony gyümölcse. Látok még egy lányt, aki nagyon hasonlít valakire, aki fontos volt szellemi vezetőd számára... és látok még sok-sok fizikaórán esett vicces esetet. Bár ezek közt vannak csillagászati témájúak is, bizony, lelkem-galambom!

Nagyot néztem ezen a jóslatom, és egyből elszállt minden duhaj hangulatom. (Pedig előtte olyan jó kedvem volt, mert már annyi piros tojást gyűjtöttünk, hogy még a kutyákat is megdobáltuk vele az utcában!) Aggadalommal töltött el az apáca említése, valamint a titokzatos lány a múltból... ugyan ki lehet az? Így hát lassan felkerekedtünk, magunkkal cipelvén Alvarót is, aki közben a távoli rokon kislányt fűzte:

-- Kelj fel, babám, kelj fel
Csifra nyosolyádból,
Adj egy piros tojást
Aranyos kacsódból!
Mert ha nem úgy lésen,
Vízipuskám késen,
Ablakodat kitárom,
Semed közsé locsolom!

Sajnos arra már nem jutott idő, hogy Alvaró rázúdíthassa a kútvizet a szikrázó tekintetű kis Szamantára, így hát Alvaró kénytelen volt beérni az Etelka nénitől kapott 2 éve lejárt szavatosságú csokitojással. De hát ajándék lónak ne nézd a fogát, nemde?

Üdv,
Bene Róbert

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.