Kedves Olvasók!

Ígértem Nektek a minap, hogy beszámolok a Klotilddal való találkozómról. Ez a csodás hölgy mindég is nagyon sokat jelenett nekem, attól a pillanattól kezdve, hogy babonázó szépsége rabul ejtett abban a bizonyos kávézóban, mikoron Kata nevű kedves ismerősnőm bemutatott néki (már csak ez az intermezzo is világossá teszi, hogy nem Kata agyszüleménye vagyok, hiszen máskülönben hogy kávézott volna velem?! Kata rendes: nincs diliflepnije).

De sajnos Klotilddal való kapcsolatom megmaradt a plátói szinten: neki ott volt F. Ottó, a Hemingwayt kedvelő, táncolni nem tudó, komoly fiatalember, nekem penig Piroskám (ezúton is üdvözlöm őt, remélem, jól bevásárolt a moszkvai GUM áruházban). Később penig ott volt Skolasztika, akinek sajnos elment az esze. Fél éve facér vagyok hát, és mivel Klotildon sem láttam jegygyűrűt múltkor, bátorkodtam őt elhívni a Különlegességi Cukrászdába egy habos kávéra, valamint egy pazar sarokházra.

Sajnos nem lettem okosabb azon a téren, mi történt Klotild gyűrűjével, mivel a találkozón alabástrom kacsóit fehér cérnakesztyű födte. Mindez nem bátortalanított el, így buzgón osztogattam neki bókjaim. Például:

-- Úgy hiányzol nekem, mint hidrogénatomnak a 2s alhéja!

Klotild tündérarca csak irult-pirult, de nem volt ellenére udvarlásom. Vajh mit jelenthet ez? Mindenesetre a következő meghívásomat is elfogadta, amely az Angol Parkba szólt. Remélem, itt már lesz kellő bátorságom, hogy előálljak a farbával: széna-e vagy szalma?

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.