Kedves Olvasók!

Nálunk anno fizikaórán az volt a szokása a tanárnőnek, hogy ha valaki szépen szerepelt az órán vagy szorgalmi feladatot oldott meg, kapott érte kisötöst vagy pluszt (+) (a teljesítménnyel egyenes arányban), öt pluszért lehetett kapni kisötöst. Egyszer az egyik osztálytársam, aki olyan közepes szinten volt fizikából, de javítani akart, megoldott otthon néhány nehezebb példát, és remélte, hogy a tanárnő megajándékozza egy kisötössel. Ki is ment óra végén a tanárnőhöz, hogy megmutassa a füzetét, a tanárnő átnézte a példákat, de úgy gondolta, ezek nem érnek meg egy kisötöst, így egy plusszal jutalmazta osztálytársam tevékenységét. Mikor Laci dühösen a helyére ment, odasúgtam neki egy vigasztaló mondást: "Ne búsulj, öregem: ki a kvarkot nem becsüli, a metagalaktikát nem érdemli, tudod!" Sajnos Laci nem értékelte kellőképpen vigasztaló szándékomat, és a középső ujja felmutatásával jutalmazta mondásomat, a tanárnő meg egy intővel őt.
Remélem, tetszett a történetem. Szerintem tanulságos.

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.