2007.04.06. 11:49
A várva várt találkozó
Kedves Blogolvasók!
Megosztom Veletek a rendez-vous történetét, íme:
Felvirradt a nagy nap, csokornyakkendőt kötöttem, és magamra öntöttem egy kevés kölnit. Gondos kézzel válogattam össze az egyébként védett, de terráriumomban saját magam által tenyésztett kosborcsokrot, amire még pántlikát is tettem. Sz. Peti barátunk meg is jegyezte, hogy mennyire kicsíptem magam, holott nem is fogyasztottam szeszesitalt.
Nem mondom, izgultam kissé, miközben a BME felé vitt az utam. A találkozó a K épület elé lett megbeszélve. Pontban 2.00-ra oda is értem, de még nem volt ott senki. Ez persze nem vette el a kedvem, hiszen ismerem én a lányokat: ilyenkor még jobban kirittyentik magukat, főleg akkor, ha nem hétköznapi lányról van szó, hanem egy próbakisasszonyról, mint az én Piroskám!
Leültem tehát, és vártam.
Alig telt el egy-két minutányi idő, amikor megjelent ő! Kezében bömbölt a táskarádió, és az amerikai diszkóslágerek! Mindenki rá figyelt a teremben, és én olyan örömöt éreztem, mint amikor Borbás habil. Prof. Emeritus megdicsérte az egyik szellemes megjegyzésem.
Összeszedtem bátorságom, és odaléptem hozzá. Bemutatkoztam, hogy én ifj. Farkas Gyula, a BME mérnök-fizikus szakának II. éves hallgatója vagyok, akivel pár napja beszélt telefonon, és átnyújtottam neki a csokrétát. „Szia, apafej” – köszönt Piri az ő varázslatos hangján. Javallottam, hogy üljünk le. De akkor beütött a tragédia! Piri előzőleg hanyagul a székére dobta a csokrot, és most nem figyelvén, ráült. Pirit látszólag nem zavarta az incidens, mert egy laza mozdulattal a szemetesbe dobta a kosborokat. Mindez egy pillanatra kedvem szegte, de aztán kellemes személyisége feledtette bánatom.
Rendeltünk egy-egy adag rántott szeletet, én pedig bátorkodtam meghívni Pirit egy pohár Traubira. Ebéd közben kellemesen elcseverésztünk. Meséltem neki kedvenc hobbijaimról: a botanikáról és a csillagászatról, hogy még véletlenül se tűnjek kockafejűnek. Piri azt mondta, hogy a csillagok közül csak a popcsillagokat csípi. Beszélt magáról, arról, hogy a Fabulon a legjobb a pattanás ellen meg, hogy egyszer találkozott egy Donna Summer nevű hírességgel. Nem tudtam megállni, és elmeséltem neki, milyen szellemesen reagáltam B. Misi fizikaórás felsülésére, de Piri azt mondta: "Le a halál negyvenöt percével!" Gyorsan más beszédtéma után néztem.
Rágót fújkálva eperajkai között hallgatta viccesebbnél viccesebb történeteim. Egy idő után azonban mennie kellett, de mondta, hogy ha a zsebébe beszélek, holnap kiválogatja. Megígértem, hogy felhívom még.
Ennyi volt a történetem, remélem, folytatódik még. Ha kíváncsiak vagyok új kedvesemre, itt megtaláljátok a bemutatkozó oldalát: http://www.privi.hu/piri
Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula
4 komment
Címkék: piri maganelet,
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.