Kedves Blogolvasók!

Adós vagyok a múltkori történet befejezésével, tudniillik mi lett az eltulajdonított bizonyításom további sorsa. Noha már két éve történt, még mindig nem tudtam túltenni magam rajta. Nagyon rossz időszakomat éltem akkoriban. Már az is megfordult a fejemben egy kósza pillanatban, hogy elvetem magamtól az Életet. Ilyen szégyent! Nem elég, hogy valaki eltulajdonította a matematikai fejtegetésemet a Fermat-sejtésről, de bizony galád módon fel is használta azokat egy matematikai innovációs versenyen. Mondanom sem kell, hogy nagyon tehetségtelen egy alakról van szó: egy általános iskolai matektanárról, mint később megtudtam; aki maga sosem jött volna rá erre, de azért konyít annyit mégis ehhez a Tudományhoz, hogy visszaéljen vele. Más aratta le a babérokat. Csak még arra kell rájönnöm, hogyan jutott a birtokába. Vajon Andi keze van a dologban? Vagy (borzasztó még rágondolni is, de nem zárható ki) talán a szemetes kukából bányászta elő? Rejtély...

Igaz, ami igaz, eléggé az ismert kétéltű feneke alatt valék. De ha végigtekintek pompásan burjánzó kosborjaimon, megállapítom, hogy a dolgok sokkal rosszabbul is állhatnának.
 

Minden jót kíván:

ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.