Kedves Blogolvasók!

Éppen a holnapi vizsgámra készülgettem kollégiumi szobámban (Piroska miatt -- szégyen, de igaz -- néhányszor nem mentem be előadásra, sőt egy ízben laborra sem, így kénytelen vagyok most kivételesen készülni a megmérettetésre), amikor egyszer csak vendég érkezett: Sz. Peti szobatársam kedvese, D. Szilvia. A hölgyemény kissé elszomorodott, hogy Peti barátunk még nem érkezett meg a közeli vendéglátóipari-egységből, de lovagias lévén javasoltam neki, hogy addig is foglaljon helyet, és várja meg őt. D. Szilvi szót fogadott, és valóban otthon érezte magát: először csak fel-alá járkált, bele-beleolvasott ausztráliai botanikus lapjaimba; ez még nem zavart, sőt örültem, hogy érdeklődik. Ám egyszer csak elővette manikűrkészletét, és az én ágyamra (!) levetvén magát reszelni kezdte körmeit. Ezt még szótlanul tűrtem, ám amikor végzett, és a körömreszeléket beszórta a virágcserépbe, hangos "Hohó!" felkiáltással eléálltam. Sajnos pont ebben a pillanatban nyílt az ajtó, és jelent meg Peti, akinek Szilvi egyből a nyakába ugrott örömsikolyokat hallatván. Dühömben, hogy a hölgyemény belém fojtotta a szót, odavágtam Petinek:

-- Öregem, ezt az egyet jegyezd meg jól: tér görbülve, asszony verve jó!

Azzal csapot-papot otthagyván rájuk csaptam az ajtót. Peti dermedten bámult utánam.

Hallottatok már ilyet? Még szerencse, hogy frappáns mondásommal némileg kiadtam magamból dühömet.

Tanulságos, nem?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.