Kedves Blogolvasó Publikum!

Tegnapi ígéretemhez híven folytatom a történetemet, melynek első részét tegnap este egy gyöngyösi internetkávézóban gépeltem be. Hogy hogy kerültem én a vadregényes mátrai tájakról a városba? Ennek főként barátom, B. Laci az oka. Etelka néni tortájának hatására durhmars tört ki rajta, így kénytelenek voltunk felkeresni a legközelebbi orvosi ügyeletet. A többiek is jönni akartak, de Laca tiltakozott, mondván, még csak az hiányzik neki, hogy még több ember előtt kelljen szégyenkeznie síkbelességének miatta.

Távolsági busz már nem közlekedvén kénytelenek voltunk autóstoppal megtenni utunkat. Elég nehezen ment, mert senki sem akart megállni, de Piroska segítségünkre sietett: bevetette bájait, minek köszönhetően nemsokára megállt egy sötétkék Audi A3-as. Mikor csak Laci és én szálltunk be, kissé meglepődött a sofőr, Piri pedig hangosan kacagott:

-- Így jártál, öregfiú! Gombház, ha leszakad, lesz más!

Az ügyeleten szerencsére nem voltak sokan: Laca széntartalmú gyógyszereket kapott, plusz még injektálták is, minek köszönhetően nemsokára elmúlt síkbelessége.

El ne felejtsem, hogy ekkor már hajnalodott, ezért úgy döntöttünk, megvárjuk az első autóbuszt (Laca ekkorra már teljesen rendbe jött). A pályaudvaron érdekfeszítő csevej folyt az Orchis purpurea virágzási idejéről, ám barátom hirtelen Piroskára terelte a szót. Érdeklődött, akarok-e valamit tőle, mert mi tagadás, nála nagyon oké, azért is hívta el túrázni. Erre vállat vontam, mivel magam sem tudom, hogy álljak Pirihez a történtek után... Nemsokára jött az autóbusz, véget vetvén ezzel a konverzációnak.

A turistaházhoz megérkezvén Kareszt kint találtuk a szabadban: hevenyészett tábortűznél üldögélt. Érdeklődtünk, miért nem alszik, mire ő csak annyit felelt, hogy a szomszéd szobából hangos kuncorászások szűrődtek át, minek köszönhetően folyton felriadt a REM-fázisból. Ezen nem lepődtem meg különösebben, hisz tudom, hogy Mikinek milyen jó humora van: bizonyára elszórakoztatta Piroskát.

Így hát mindketten aludni tértünk, ám elalvás előtt még apró bosszúság ért: kiterített hálózsákomba valaki rózsaszín rágógumit ragasztott. Tudván, hogy csak Piri rág tutti-frutti ízű rágógumit, tudtam, hogy ő volt az elkövető. Ám ezt leszámítva összességében jól végződött a nap: csodás képeket készítettem különböző kosborfélékről és csomornikákról.

Maradok tisztelettel:

ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.