Sziasztok, kedves Blogolvasók!

Sajnos a bizottsági munka nagyon sok időmet elveszi (Miki kizárása valószínűsíthető, ebben az esetben pedig keresnünk kell egy újabb tagot is, tehát gondolhatjátok mekkora teher nehezedik most a vállamra.) Éppen ezért érthető, ha nem járok olyan nyitott szemmel a világban, hogy viccesebbnél viccesebb történeteket leljek.

Viszont a kosbortúra eszembe juttatott egy régi-régi esetet. Ez még a boldogult gimnáziumi éveimben volt.

Nos, volt egy időszak, amikor a volt osztályom nem szeretett annyira, ami abban nyilvánult meg, hogy az osztálykiránduláson (nota bene: ezen veszett el Salga Tibi barátunk) megpróbáltak borsot törni az orrom alá. Ellopták a fizikapéldatáramat meg a számológépemet, és az utóbbiból kiszedték az elemet, hogy ne tudjam használni. De a végén csak túljártam az eszükön...  Szerencsésre a technika korában sem felejtettem el használni a fejem, így nem voltak berozsdásodva az agytekervényeim. Így egy lap meg egy ceruza segítségével megoldottam ezt a problémát. Azt viszont, hogy valaki összecserélgette a kosborokról készült képet és a latin szövegeket, már nem tudtaam ilyen egyszerűen megoldani. Fel kellett hívnom néhány botanikus ismerősöm, hogy találkozót beszéljek meg velük. Komoly telefonszámlát csináltam.

Mindenesetre az elemes történet után már nem is mertek ujjat húzni velem.


Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.