Kedves Blogolvasó Publikum!

Ma derűs hajnalra ébredtem Karesz albérletében. Fütyörészve mentem a fürdőszobába fogmosás végett. Jókedvem több forrásból is táplálkozott: egyrészt hogy már megszabadultunk az áruló B. Miklóstól, másrészt pediglen, hogy mára voltam hivatalos a Babos famíliához. Csokornyakkendőt öltöttem, majd pedig elbaktattam a közértbe, hogy Szerencsi csokoládéval kedveskedjek (remélhetőleg leendő anyósomnak), Piroska mamájának. Szívem hölgyének pedig orchideát vásároltam. (Kosborokat nem tudtam vinni, mivel azokat már biztonságban Szederkénybe juttattam.)

11 óra 50 perckor értem a Szamuely utca 46. alá. A délig fennmaradó tíz perc alatt a kapualjban még elgyakoroltam a bemutatkozásom, miszerint én ifj. Farkas Gyula, a BME mérnök-fizikus szakának hamarosan harmadéves hallgatója vagyok -- nem akartam ugyanis megkockáztatni a lebőgést, amit a szövegbe történő esetleg belesülés okozott vón.

Amikor delet harangozott az óra, felcsöngettem a kaputelefonon.

-- Ki az? -- böffent egy hang. (Megsúgom: Babos úr volt az.)

-- Itt ifj. Farkas Gyula, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hamarosan harmadéves hallgatója van, és bebocsátását kéri.

Az ajtó berregni kezdett, szabad utat hagyván nekem. Felmentem az ódon lépcsőkön, és nemsokára ott álltam a II/8. lakás előtt. Babos Ferencné őnagysága nyitott ajtót. Most már világossá vált számomra, hogy kitől örökölte Piroska csodás szépségét: lenszőke haját becsavarta, Marina Vladyhoz hasonlatos sudár alakja egy az egyben Pirit idézte fel bennem.

-- Kit keres, fiatalúr?

-- Jó napot kívánok! Én ifj. Farkas Gyula, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hamarosan harmadéves hallgatója vagyok, fogadja meleg szívvel e csekélységet! -- Azzal átnyújtottam neki a bonboniert.

A derék asszonyság felderült e névre, és beszólt a lakásba:

-- Piri, itt a lovagod!

Engem pedig nyájasan beinvitált.

-- Épp takarítottam -- szabadkozott. -- De azért csak fáradjon beljebb!

Szót fogadván a hölgynek beléptem a nappaliba. Jó ízléssel berendezett, tágas, napfényes helyiségbe érkeztem. Ah, minő intérieur! A rökamién egy úr ült, akiről később megtudtam, hogy maga Babos úr az! Épp egy doboz seritalt fogyasztott, és közben a labdarúgó-mérkőzést követte figyelemmel.

Közben Piroska is megjelent a színen. Átadtam neki csokrétám, és megkérdeztem, mi leend az ebéd. Babos néni nagyon megrökönyödött, és végül ennyit kinyögött:

-- Eredj, lányom, nesze egy forint, vegyél fagylaltot!

Piri elviharzott, én pedig várakozásteljesen néztem a Babos házaspárra. Hamarosan kellemes cseverészésbe kezdtünk. A diskurzus során megtudtam, hogy Babos úr korábban vájárként működott, jelenleg a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban dolgozik. Babos néni pedig egyik helyi általános iskolában okítja a nebulókat oroszra és politechnikára.

Nemsokára megérkezett Piroska a hűs finomsággal.

-- Hát, fiam, a te tiszteletedre úgy döntöttünk, hogy ma fagylaltot ebédelünk!

-- Akkor mindennap gyere -- tréfálkozott Feri bácsi. A mókázás nekem is meghozta a kedvem, hogy előadjak pár fizikaórán történt vicces esetet. Ám -- nem akarván kockafejűnek tűnni -- meséltem néhány botanikai és csillagászati témájú kacajtató történetet is. Szellemességemet hallván Babos úr és neje kezdetben gátat próbáltak szabni ébredező jókedvüknek, így csak kuncogtak. Amikor azonban elmeséltem, hogy az egyik osztálytársam természetes szám helyett kvaterniót mondott a kis Fermat-sejtésnél, elementáris erővel tört fel belőlük a kacagás. Babos urat annyira megrázta a nevetés, hogy a folyékon kenyeret a padlószőnyegre loccsantotta. Babos néni egyéb esetben bosszankodott vón ezen, de most észre sem vette, mert térdét csapkodva rötyögött.

Sajnos Babos urat nemsokára nélkülözni voltunk kénytelenek, mivel mennie kellett délutáni sihtába. Babos néni kézimunkát vett elő, mi pedig Piroskával csak pislogtunk egymásra. Piri kecses kacsója után nyúltam, hogy megfogjam, ám ekkor hölgyem a következő szavakat búgta:

-- Most szépen nyugi van, / viselkedj szolidan, / a mama mindent észrevesz!

Így hát kénytelenek voltunk az időjárásról diskurálni.

Nemsokára csörgött a telefonkészülék.

-- Halló, Babos-lakás! -- rikkantotta Piri. -- Szia, Joli!

-- Szia, Piri! Van egy kis mondanivalóm!

...

-- Elment a papa, mama, / nincsenek idehaza, / gyertek fel! / Kell egy kis innivaló, / és egy kis ennivaló, / dobjuk fel! / Én főzök egy jó feketét, / a bútor már szanaszét. / Szól egy csuda-csuda magnó nálunk, / táncost, táncost, táncost várunk! / Csapjunk egy jó kis murit, / bátyádat és a Gyuszit / hozd csak fel! / Jól táncol az a gyerek, / pont neked ilyen remek / partner kell! / De kérem, a csókot mellőzzük, / előbb a fiút jobban megnézzük! / Mind együtt mosogatunk, / majd gyorsan rendet rakunk, / de tízkor... tízkor... pont tízkor / tűnjetek el!

...

Így hát felkerekedtünk, hogy csapjunk egy jó kis murit, amelyről természetesen nem mulasztok el beszámolni Nektek, nyájas Olvasóim!

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.