Kedves Olvasók!

 

Egy időre megakasztom szántódi emlékeim felidézését, mert muszáj vagyok beszámolni az elmúlt napok eseményeiről is.

 

Mint arra bizonyára emlékeztek, Inez a matematikaórák számának növelését kérte tőlem, amit én örömmel teljesítettem (bár attól tartok, még ha exponenciálisan növeljük is a matematikára szánt időt, Inezünk akkor sem jut közelebb az isteni szikrához). Eleinte a hölgy kérésére kávézókban vagy az ismert gyorséttermi láncolat egyik egységében róttuk a matematika tudományának csöppet sem királyi útját, de utóbb megelégeltem, hogy amíg ő a (nem túl bonyolult) példákkal birkózik, nekem nincs jobb dolgom, mint hogy malmozzak. Ezért indítványoztam, hogy a korrepetálás helye inkább lakásom legyen. Amíg Inezünk az integrálás rejtélyeivel bajlódott, én nyugodtan gyönyörködhettem Bene Robi barátunk pompás életrajzában és jegyzeteiben.

 

A tegnapi nap is minden menetrendszerűen zajlott, egyetlen -- nem kis horderejű -- eseményt leszámítva. Miközben matekoztunk, betoppant Piri!

 

Nem a megérkezésén lepődtem meg -- hiszen én magam bocsátottam rendelkezésére vonatjegyre való összeget, arra az esetre, ha kedve támadna viszontlátni engem --, hanem megjelenésének hirtelenségén.

 

Gitti épp nálunk vendégeskedett, így volt alkalmam bemutatni neki is Piroskát:

 

-- A mátkám.

 

Piri köszönés helyett csak a rágót fújta. Ekkor jutott eszembe, hogy még elfelejtettem kedvesemet tájékoztatni arról, hogy időközben már kibékültem nővéremmel, így fölösleges illetlenül viselkednie. Bár mindent megtettem, a két hölgyemény szemmel láthatóan nem lett kebelbarátnő! Node sebaj! Hosszú az élet, majd megkedvelik egymást!

 

-- Sajnos épp tanítványom van. Matematikát gyakorlunk –- szabadkoztam, majd egy hirtelen ötlettől vezéreltetve így szóltam: -– De ha gondolod, csatlakozz!

 

-- Csak az kéne még! Inkább legyen az, apafej, hogy megvárlak, utána meg vigyél át Siklósra, mert ott van Teca edzőtáborban.

 

Ebben megegyeztünk.

 

Bár a bemutatkozás és a Pirivel való beszélgetés mintegy negyedórát eltartott, Inezünk számára ez csak egy pillanat volt. Szegény feje sehogy sem boldogult a pofon egyszerű feladattal. Odaültem hát hozzá, és magyarázni kezdtem.

 

Piri időközben átvizslatta szobám, és nem találván semmi érdekeset, odajött hozzánk. Inez feje felett áthajolva kezdett diskurzust bibliotékámról:

 

-- Nincs valamid Donna Summerről? Vagy az ABBA együttesről? Csípom a popcsillagokat.

 

-- Csillagokról sok könyvem van! -- mondtam. Piri meglepetésében szájtátva bámult, de aztán a folytatást hallva, csalódottan legyintett . -- Az Androméda-ködről például...

 

-- Le van ejtve, öcsibogyó!

 

--  Nem eszel addig valamit? Mindjárt befejezzük! -- tett felelőtlen ígéretet Inez, és megkínálta hölgyemet az előtte lévő süteményestállal.

 

-- Vigyáznom kell az áramvonalaimra, anyafej! -- hárította el a javaslatot Piri, de sajnos olyan hirtelen mozdulattal, hogy feldöntötte az asztalon elhelyezett habos kakaót. (Megjegyzem, Inez mintegy pótcselekvésként szívesen nyúlt nassolnivaló után, amikor a számtanról volt szó.) A sárga bögre tartalma Inezünkön landolt, aki sikítva ugrott fel.

 

--  Mit csináltál?!

 

Már attól tartottam, hogy a két lány nőstényördög fúriaként fog egymásnak feszülni, de úgy látszik, Piri konfliktuskerülő hangulatban volt.

 

-- Ne csináld a fesztivált, öreglány. Hoztam cuccot pár napra, azokból vehetsz fel!

 

Inez arcán nagy mosoly jelent meg, és már el is vonult, hogy az összekent felsőrésze helyett Piroska ruhatárából válogasson. (A képen épp öltözés közben láthatjátok. Ekkor még nagyon vidám, mert a felvétel készítése után pár perccel döbbent csak rá a szörnyű igazságra, miszerint Piri kitátott szájából a rágó egyesen a hajába landolt, amit így le kell borotválni. De a felháborodását mi már nem hallhattuk, csak anya mesélte utólag, mert Piroska váratlan javaslattal állt elő:)

 

-- Amíg az öreglány cihelődik, addig átdobhatnál Siklósra.

 

-- De hát nekem nincs jogosítványom -- tártam szét kezeim.

 

-- Akkor kísérj ki a buszhoz, haver. Mire a nőci átöltözik, vissza is érünk.

 

Ebben láttam rációt, így elindultunk. Mint megtudtam, Piroska több napot is lesz Siklóson, mivel Teca majdnem egyhetes edzőtáborban vesz részt. Nem semmi ez a lány, ha így meri kockáztatni egészségét.

 

Zárom soraim:

 

ifj. Farkas Gyula

BME mérnök fizikus szakának hamarosan harmadéves hallgatója

A bejegyzés trackback címe:

https://kosbor.blog.hu/api/trackback/id/tr14892892

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

spider 2007.08.18. 15:27:22

Kedves Gyula! Megvallom, matematikából nem tartozom a legfényesebb elmék közé, de szöget ütött a fejemben, hogy vajon hogyan lehet egy lépésben exponenciálisan növelni akármit is? Mikor erre rádöbbentem, harsány kacajban törtem ki, de félvén, hogy esetleg mégis én vagyok kettőnk közül, aki tévedett, ehelyütt kérlek meg, hogy világosíts fel. Köszönettel: S

Mikikee · http://mikikee.extra.hu 2007.08.18. 17:21:49

Ejnye Gyula! Öltözés közben is a lányokat fotózod! Az előző (vagy az előző előtti) posztban pedig majdnem felvágtad az ereidet, mert csókot nyomtál Piri homlokára! ... Szégyelld magad!

Ismeretlen_66927 2007.08.19. 19:02:42

Kedves kommentelő spider! Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem olvastad el figyelmesen a bejegyzést. Én nem állítottam, hogy egy lépésben exponenciálisan növelhetnők a matematikaórák számát. Olybá tűnik, félreértettél valamit. Én ugyanis arra gondoltam, hogy mondjuk (példának okáért) hétfőn 2 órát matekozunk, kedden penig már négyet. És így tovább. Ez nyilvánvalóan humor volt részemről, hisz ily módon elég könnyen a 24 órás nap nyakára hágnánk. Üdvözlettel: ifj. Farkas Gyula

Szten 2007.08.20. 02:11:21

Azért csóri Inez képén legalább az exif meglenne, beza de jó vóna az nékünk *ábrándozós smile*
süti beállítások módosítása