Kedves Nagyérdemű!

Ezúton kérek elnézést kései bejegyzésemnek miatta, de ha tudnátok, milyen sűrű történeseken kellett átverekednem magam, akkor késekedésemet minden bizonnyal bocsánatos bűnnek fogjátok tartani.

Folyó hó elején megejtettem a beköltözést. Nem ment valami vidám hangulatban. Klotild ugyanis az utolsó rendez-vous-nkon azt találta mondani, hogy nagy titok nyomja a szívét.

-- Meg fogsz utálni érte -- szegezte ábrándos tekintetét a földre. Kevés dolog van, amit jobban utálok, mint a bizonytalanság, ahogy a sláger is mondja, amit Babos néni révén volt szerencsém elég sokszor meghallgatni (

-- Mondd már!

-- Tudod, olvastam a Világ Ifjúságában, hogy egy kapcsolatot próbára kell tenni, mielőtt véglegesíteni akarjuk... ezért... jaj... de nehéz... de ki kell mondanom: én már gyűrűs menyasszony vagyok... csak azért találkoztam veled, hogy kisüljön, az Ottó tényleg szeret engem vagy pusztán csak áltat, és csak azt akarja... tudod mit...

Azt hittem, egy világ dől össze bennem. (Ottó barátunkról mellékeltem egy képet, amit pár éve adott fel egy társkereső hirdetésben, állítólag e révén ismerkedett meg nőmmel.)

Már-már túltettem volna magam a csalódáson, amikor hazaérkezve anya közölte, hogy nem tudja gondját viselni Galois-nak, így jobb lenne őt valami állatmenhelyre adni. De én hallani sem akartam erről! Hát hol találnék én még egy olyan hörcsögöt, aki ilyen odaadással képes figyelni, amint a kinetikáról beszélek? Nem, Galois nem kerülhet menhelyre mindenféle közönséges rágcsáló közé! Megszerveztem hát, hogy ő is Pestre költözzék velem. Így a szoba lakóinak száma négyre emelkedett: én, Galois, Peti... és... gondolom, kitaláljátok, ki a negyedik személy. Nem más, mint Bene Róbert barátunk! Lesz itt éjszakába nyúló elmélkedés a kvarkokról és miegyebek!

Ám még mielőtt erre sor kerülhetne, beszélnem kell Pirivel. Nem volt szép tőlem, hogy két vasat tartottam a tűzbe, és Klotilddal is kokettáltam. Úgy döntöttem, interurbán hívást kezdeményezek, és mindent bevallok neki tördelemesen. Szorítsatok, mint a satu, hogy minden rendben menjen!

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

a BME mérnök-fizikus szakának immár harmadéves hallgatója

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.