Kedves Blogolvasók!

Nagyon felzaklatott a Pirivel történt találkozás. Több okból is. Egyrészt azért, mert bűnnel terhelt lélekkel járultam elé (emlékezhettek a klotildos ügyemre), másrészt pedig -- persze ezt előre nem tudhattam -- igen-igen felkavart Piri közlendője is.

Szamuely utcai házuk előtt találkoztunk. Szokása szerint rágót fújt, és walkmanjén valamelyik divatos rádió esztrádműsorát hallgatta.

-- Szia, apafej! -- köszönt oda, amikor meglátta személyem.

-- Üdvözöllek, Piri.

-- Gyors leszek, mert utána megígértem Tecának, hogy megnézzük az Ördögűzőt. Tehát, az van, apafej, hogy a faterék elintézték, hogy Leningrádban tanulhassak. A gépem jövő héten megy. De sajnos a faternek meg a muternek is húzni kell az igát túlórába. Szóval arra gondoltam, apafej, kivihetnél a reptérre.

Újfent figyelmeztetnem kellett Pirit, hogy nem rendelkezem sem személygépkocsival, sem pedig jogosítvánnyal. Ám ez nem szegte kedvét. Azt mondta az is jó lesz, ha cipelem a bőrőndjeit.

A csevejt nem folytathattuk tovább, mert Pirinek indulnia kellett, nálam meg nem volt annyi pénz, hogy mindhármunk moziját finanszírozzam.

Így hát visszaindultam a kollégiumba. Közben egyre az a gondolat járt a fejemben, hogy Piri tudomást szerzett Klotildról, és hogy én vagyok, aki tönkretette ezt a gyönyörű kapcsolatot. Most mi lesz? Talán az lenne a legjobb, ha Kareszéknál rendeznénk egy búcsúbulit Piri tiszteletére, és ott tisztáznék mindent. Karesznek amúgy se lehet kifogása egy jó kis muri ellen, sőt talán még örülne is neki!

Megkezdem a szervezést.

ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.