2007.11.24. 21:35
ifj. Farkas Gyula hírt ad magáról
Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasók!
Itt Bene Róbert, a BME fizikus (BSc) szakának I. éves hallgatója posztol. Tegnap kellemes meglepetés ért: légipóstával levelem érkezett! Feladója pedig nem más, mint ifj. Farkas Gyula barátom. Celluxszal beragasztva kaptam meg a levelet, melyhez botanikai információkat is csatolt Gyula barátom. Sajnos ezeket a határon ollóval egy kicsit megnyirbálták.Nem is szaporítom tovább a szót, következzék Gyula levele:
Kedves Róbert!
Volt szerencsém kézhez kapni táviratodat, melyben tudatod H. Zsuzsánna kisasszony követelését. Megkérlek, ezentúl csak létfontosságú ügyekkel jelentkezz, mert igen kevés az időm. Légy szíves és közöld velük, hogy inkább ők lehetnének hálásak, amiért vettem a fáradságot és korrigáltam a tévedéseket T. Károly könyvtári folyóirataiban a félreinformálódást elkerülendő, nem hogy még nekem kelljen fizetnem!
De az igazi ok, amiért tollat ragadtam, ennél sokkalta fontosabb dolog. Noha mostanában nemigen vagyok internetközelben, a napokban véletlenül sikerült csatlakoznom a világhálóra. Első dolgom természetesen diáriumom megtekintése volt. Elborzadva konstatáltam a szörnyű valóságot, miszerint blogom színvonala jelentősen csökkent elutazásom óta! Történeteid szellemességéhez ugyan nem fér kétség, ám a stílus hagy némi kívánnivalót maga után. Hebehurgya előadásmódodnak köszönhetően elvész a történetek zamata. Én egy intelligens, jó humorú ifjúnak ismertelek meg, kedves Róbert, nem gondoltam vón, hogy a feladat meghaladja a képességeid. Azt hiszem, minden szónál többet mond, ha mindenféle leckéztetés helyett egy példával demonstrálom a helyes történetmondás mikéntjét. Következzék az egyik korábbi vicces történeted megfelelően előadva:
Kedves Blogolvasók!
Olyant hallotok, amit eddig még nem. Meg kell jegyeznem, hogy én is hihetetlenkedve fogadtam először ezt a kacagtató esetet, ámde Einstein óta tudjuk, hogy az emberi butaság végtelen. Még most is rázkódom a kacagástól úgy, hogy alig találom a klaviatúrán a megfelelő billenytűt. Tehát, a következő történt: képzeljétek, egyszer azt mondta az egyik osztálytársam, hogy a lebegőpontos ábrázoláshoz feltétlenül szükséges az abszcissza! Mondanom sem kell, az egész kompánia hangos kacajban tört ki. Fő zsebkendőraktárosunknak, Ritának ugyancsak megfogyatkoztak készletei, Dönci pedig rengő hassal nevetett...
Tanulságos, nem?
Üdvözlettel:
Bene Róbert
Légy szíves a továbbiakban az előírásokat betartani.
Munkám még jó ideig külföldön tart. Éppen ezért megkérnélek, hogy nézz édesanyám körmére, mert tartok tőle, hogy nem megfelelő pesztonkája édes kosborjaimnak -- bár ezek után nem tudom, mennyire vagy alkalmas erre a feladatra.
Maradok tisztelettel:
ifj. Farkas Gyula
P. S.: Jó lenne, ha küldenél sósborszeszt legközelebb, mert az itteni hideg tél megviselte az ízületeimet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.