Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasók!

Itt Bene Róbert, a BME fizikus (BSc) szakának  elsőéves hallgatója posztol. Blogolvasó Szten kommentelését sürgetésnek éreztem személyemre nézvést, de hát a tánc (bosanova után a hully-gullyt is elkezdtük) nagyon sok időmet elveszi. (Ezt egyébként már jeleztem is.) Nagyon sok időm elveszi még Gyula barátunk instrukciójóinak betartása: jogosnak éreztem a kritikáját, tehát nekiláttam a történetek feljavításának. Olykor éjfélig is fenn maradtam, hogy megtaláljam a legfrappánsabb fordulatot. Volt, hogy álmomban jutott eszembe egy jó szó, ilyenkor felkapcsoltam a neont (Peti nem kis bosszúságára), hogy sebtiben lejegyezzem. A legsikerültebb alkotásom alább láthatjátok (eredetijét pedig itt):

Olyat hallotok, amit még nem. A nagy német tudós is megmondta, hogy az emberi butaságnál nincs nagyobb. Egyszer történt ugyanis, hogy matekfakton az egyik osztálytársam a határérték definíciójára a következőt írta: Záhony 120 km, ami teljesen rossz válasz. De szegény Dönci úgy értelmezte, hogy írjon egy határmenti települést (jelen esetben Záhony), és egy hozzá tartozó távolság értéket (ami pedig a 120 km). Gondolom azért választotta a számtalan SI mértékből pont a kilométert, mert az passzítható leginkább a határokhoz.

Bár az osztály nem tört ki hangos kacagásban, mint tették ezt oly sokszor Gyula szellemességeit hallva, én sem csapkodtam a térdem, azért nem tartottam érdemtelennek arra, hogy megörökítsem. Vicces, ugye?

Üdv.:

ifj. Bene Róbert

BME fizikus (BSc) szakának elsőéves hallgatója

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.