Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasó közönség!

Itt Bene Róbert, a BME fizika (BSc) szakos hal(lo)gatója posztol. Igen, azért bátorkodtam szóviccel nyitni, mert bizony humorral próbálom elvenni annak a szituációnak a kellemetlen élét, hogy fejemre nő a sok vizsga, miközben a blogot sem tudom megfelelően karbantartani.

A héten a gyakorlati ismétlővizsgára való felkészüléssel foglalatoskodtam, ezért nem értem rá posztolni. Szerencsére az IV-m egész jól sikerült, így elhárult a veszély a fejem felől, hogy Gyula mester elvegye a posztolási jogom. Nemrég kaptam tőle ugyanis újabb levelet, melyben ismét bekéri a leckekönyvem.

Szégyellem magam az előbbi poszt alpáriságáért, de eléggé felzaklattak az események, kénytelen voltam kiönteni, ami a szívem nyomja. Gyula mester ugyanis eléggé megdorgált amiatt, hogy a történetek színvonala egyre csak esik, ahogyan a látogatók száma is. Félek, hogy csúfosan leszerepeltem mint blogszerkesztő. Fejemre olvasta továbbá, hogy nem vezetem jól a kosborcsapat ügyeit. Ez utóbbi -- azt hiszem -- nem rajtam múlt, mert Karesz és Laca voltak azok, akik nem jöttek el a túrára. De hogy igazán ne legyen vaj a fejemen, úgy döntöttem, újabb kosbortúracsoport-taggyűlést hívok össze. Lacától hallottam ugyanis olyan híreket, melyek kritikával illették a csapat működését. Jobb az ilyen hangokat még azelőtt elcsitítani, mielőtt komoly bonyodalom kerekedik.

Tehát, kedves Publikum, ne értsétek félre, az alábbiakban nem magánéletem apró-cseprő ügyeivel foglak untatni Benneteket (hiszem erre nem kaptam engedélyt ifj. Farkas Gyulától), a látszat néha csal! Történt ugyanis a közelmúltban egy pozitív (+) esemény: megkerült a buksztárcám, melynek még a Pusoma Pamelával közösen végighallgatott koncerten kélt lába. A becsületes megtaláló nem más, mint P. Pamela! Nagyon megörvendeztetett vele. S hogy ez miért nem a magánéletem ? -- teheti fel  joggal a nagyérdemű. Hát azért, mert a tárcában volt megbízatásom, amit Gyula mesterem adott a kosborcsapat távollétében történő irányítására. Így most már senki se mondhatja, hogy jogtalanul bitorlom Gyula mester helyettesi posztját. (Remélem, Laca ért ebből a célzásból.)

Olyannyira megörültem visszakapott erszényemnek, hogy hangos "Jippiáé!" kiáltással Pamela nyakába borultam, és megkérdeztem, mivel viszonozhatom szívességét. A válasz csak annyi volt: "Adj egy csókot!" Örültem, hogy ilyen olcsón megúsztam. Létfontosságú dokumentumokról van szó! Azért igazán nem kevés egy kis puszi.

Pozitív (+) eseményláncolat, nem?

Üdvözlettel:
ifj. Bene Róbert

P. S.: Ezúton szeretném felhívni a figyelmet, hogy a Gyula mester mint kiváló botanikus szaktekintély c. pályázat (melyekre versezeteket várunk) elindult. Sajnos eleddig nem érkezett pályamű, holott a jutalmak igen kecsegetetőek. És szerintem már az is megtesztiszteltetés, ha valaki ifj. Farkas Gyuláról írhat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.