Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasók!

Itt Bene Róbert, a BME fizika (BSc) szakának I. éves hallgatója posztol, természetesen ismét mellőzvén a magánéleti történeteket, pontosabban a saját magánéletemét. Mert amit most mesélni fogok, magánélet lesz ugyan, de nem szerény személyemé, hanem kedves kis barátunké, akiről már rég hallottunk: Galois-é!

Galois megkerült. De hogy hol volt, azt feltételezem, még legrémségesebb rémálmaitokban sem vizionáljátok! Már teljesen feladtam a keresését. Megvallom, az is eszembe ötlött, hogy veszek egy másik állatkát a kisállatkereskedésben, és azt adom el Galois-ként, rútul becsapva ezzel Gyula mestert. Gondolom, e sorok olvastán nektek is égnek állt a hajatok! Hát én sem törődtem sokáig ezzel az őrült ideával. De az életnek tovább kell mennie! Másnap megreggeliztem, és elindultam a mosókonyha felé, hogy zoknijaim és borfoltos pólóm kiteregessem.

Kinyitottam hát az elöltöltős masinát, és elkezdtem kirakodni. S mit ad isten... a pull-overemmel együtt egy ázott szürke gombolyagot emeltem ki. A szívem a torkomban dobogott. Hiszen ez... hiszen ez... ez Galois!!! Nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek, hiszen nem voltam benne biztos, életben van-e még egyáltalán szegény pára. Szerencsére a múltkori baleset alkalmával ellestem néhány fogást F. Dániel cimborámtól. Galois vizet köhögött fel, majd halkan nyöszörögni kezdett. A szájon át lélegeztetés után mintha némi színt kapott volna ábrázatja. A biztonság kedvéért jónak láttam Danit feltelefonozni.

Dániel orvosi táskával, valamint fehér köpenyegben érkezett. Rosszallóan csóválta a fejét, és a foga közt szűrve a szót, ennyit mondott:

-- Ha már minimálisan se értesz az orvostudományhoz, akkor legalább vigyáznál erre a nyomorult kis pocokra.

Szerencsére Galois ájult állapotvan volt, így nem hallhatta a sértést. Ő ugyanis nem pocok, hanem hörcsög!

-- De azért ugye rendbe fog jönni? Elmúlt az életveszély? -- aggodalmaskodtam.

-- Efelől nyugodt lehetsz -- bólintott Dániel megenyhülve, aztán gyorsan visszapakolta eszközeit a fekete táskába, és elsietett, mivel mennie kellett az I. Sz. Belgyógyászati Klinikára TDK-zni. Lárifári. A zord külső érző szívet takar Dani esetében!

Ámde alighogy megoldódott egy rejtély (nevezetesen Galois holléte), máris felütötte a fejét egy új. Történt, hogy egy ízben a Károlyi Mihály utcában jártam, amikor megütötte a szemem a következő felirat. Menten földbe gyökerezett a lábam, még az a szerencse, hogy fényképezőgépem épp nálam volt (virágzó hóvirágokat kerestem Gyula mester számára). Így hát gyorsan lencsevégre kaptam az olvasottakat (az eredményt a képen láthatjátok). Mentem tovább a 7-es busszal a Móricz Zsigmond körtérre. Azt hittem, már nem tartogat több meglepetést számomra ez a nap. Súlyosan tévedtem!!! Az építési terület elhatárolása céljából emelt falon ugyanis ugyanaz a felirat díszelgett!!!

Vajon mit jelenthet ez? Egy őrült magányos ténykedése ez? Vagy egy terroristacsapat akarja ily módon félreinformálni a lelkes ifjúságot? Hol van ilyenkor a rendőrség? Hol vannak azok a nagy elmék, akik szót emelnének a helyesírás és a kényszerített plágium ellen? Jöhet még ennél rosszabb?

Várja választok:
ifj. Bene Róbert

Ui.: Mielőtt elfelejteném, a kosbortúracsapat-konferencia Karesz gyengélkedése miatt egy héttel később lesz!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.