Bene Robi 2008.02.28. 11:13

Dies irae

Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasó Publikum!
 
Itt Bene Róbert fizika (BSc) szakos hallgató posztol (hogy melyik univerzitásról, azt jobbnak látom nem közölni, mivel csak rontaná a jó hírem). Ezúttal sem vicces, sem tragicus történettel nem szolgálhatok, ellenben hírt adok a kosbortúracsapat újabb kongresszusáról, melyet már jó régóta tervezünk, de a tagok elfoglaltsága miatt (Karesz kétszer mondta le tanulásra hivatkozva, Laca meg egy ízben születésnapi mulatságba volt hivatalos) mindig csúsztatnunk kellett.
 
Végül ezen a szombaton került rá sor. Mivel valami azt súgta, Farkas néni nem örülne jelenlétünknek (mi van, ha Gyula mester közölte vele aggályait?), úgy döntöttünk, a helyszín ezúttal Budapest legyen, azon belül is a Blaha Lujza téri McDonald's. Ez korántsem volt olyan hangulatos, mint a szederkényi Farkas-rezidencia, a csapathimnuszt sem tudtuk elénekelni a botrányt elkerülendő, és ráadásul a junk food sem volt olyan ínycsiklandozó, mint Farkasné asszony kókuszkockája és non plus ultrája. De hát nem volt mit tenni. A kongresszus így is békésen lefolyt.
 
Azaz... folyt egy darabig, de kezdem az elejéről. Jómagam a meghirdetett időpontban ott szobroztam az ajtó előtt, mire tíz perc várakozás után megpillantottam odabent Lacát, aki fülhallgatóval a fülében mohón vedelt egy vaníliás shake-et. Bosszankodtam, hogy így elkerültük egymást. Gyorsan odaültem hozzá, és érdeklődtem Kareszról is. Laca azt mondta, most kapott egy telefon Karesztól: késni fog, mivel még meg kell etetnie Timotit.

"Sebaj!" -- gondoltam magamban, hiszen a jegyzőkönyvezésben úgyis fel kellett tüntetni egy sor adatot (dátum, helyszín, jelenlévő tagok et cetera), így hát felhajtottam ingujjam, és nekiláttam leskribálni a dolgokat. Mikor munkámat bevégeztem, meg is érkezett Karesz. Nem kiss bosszúságomra vele volt Zsuzsánna is. Az őnevét utólag kellett belebiggyesztenem a jelenlévők sorába.

Laca fitymálóan jegyezte meg:

-- Micsoda preczíség!

Megkérdeztem:

-- Van valami gond netán?

Laca:

-- Régen sokkal jobb hangulatúak voltak a kosbortúrák! Akkor, mikor még Miki is itt volt...

-- Elhallgass! -- szóltam rá. -- Ezt a nevet ne halljam többet! Ennek a névnek említését maga Gyula mester tiltotta meg! B. Miklós áruló és a kosborcsapat szégyene.

Éreztem, hogy a hangulat ellenem fordul. Sorjáztak a kérdések: Ugyan miért tartsuk magunkat Gyula mester szavához, mikor több ezer kilométerre van? Az ügy már régen elavult! Nem lehetne megbocsátani? Tényleg olyan nagy volt a bűne? Hiszen igyekezett rendbe hozni! Egy ideig még csak-csak álltam a rohamot (az érvelés miatt azonban el kellett kissé hanyagolnom a jegyzőkönyvezést), de érveim süket fülekre találtak. Zsuzsánna még azt is megjegyezte, hogy ez az egész társulat (sic!) egy nevetség. Kapva kapott a kijelentésen Laca is, aki kijelentette, hogy amennyiben B. Miklóst nem vesszük vissza, ő kilép a társaságból.

Elsápadtam a szóra. Rémületemet fokozta, hogy az indítványhoz Károly is csatlakozott. A kosborcsapat végveszélybe került. A sarkamra kellett állnom, hogy mentsem, ami még menthető. Egy utolsó kifogásom még volt a tarsolyomban: mi van, ha Miklós nem is akar visszajönni közénk?

-- Ezt döntse el ő maga -- replikázott Zsuzsánna.

Már-már megkönnyebbültem, hogy ezt az egész kérdést egy köveketkező taggyűlésre tolhatjuk át, amire már Gyula mester tanácsaival felvértezve érkezem majd, de Laca diadalittas felkiáltása keresztülhúzta a számításaim:

-- Már a hetes buszon ül, hamarosan itt lesz. Épp vele beszéltem az imént a telefonon.

Csak most világosodtam meg! Hiszen ez egy aljas puccs volt ellenem és Gyula mester akarata ellen!

Míg a haragtól sápadtan tömtem magamba a röfiburgert, a kompánia elégedetten vigyorgott. Épp egy nagyobb falatot akartam lenyelni, mikor megpillantottam az árulót: mondanom sem kell, a falat cigányútra ment a döbbenettől! B. Miklós azonban egyáltalában nem zavartatta magát, fölényes léptekkel indult meg asztalunk felé. Az áruló horda -- mondanom sem kell -- örömmel fogadta. Zsuzsa még azt is megjegyezte, hogy -- idézem -- milyen jó az új táskája! B. úr úgy viselkedett, mintha a legtermészetesebb dolog lett volna a visszatérése. De a feketeleves még csak ezután jött, és nem azért, mintha felkerestem volna rendelésemmel a McCafét! Miklós galád javaslatot tett, amihez nekem mint törpe kisebbségnek asszisztálnom kellett.

Javasolta, hogy állítsuk vissza tagságát és egyúttal válasszunk új elnökséget is. A régi elnök -- ahogy ő fogalmazott -- már hónapok óta nem tudja ellátni feladatát. Hiába mutogattam neki Gyula mester fényképét, Miklós hajthatatlan maradt, és véleményét támogatták a többiek is.

Sajnos a többséggel szemben tehetetlen voltam, így zacskóba csomagoltam a maradék burgert, és csapot-papot otthagyva dühösen kicsörtettem a gyosétteremből. Utam rögtön a Magyar Posta felé vitt Gyula mesternek megsürgönyözendő a borzalmas hírt. Igen ám, de félúton jutott eszembe, hogy a jegyzőkönyvet ott felejtettem. Galoppozva indultam vissza, ahol már az új elnökség fogadott! Elnök lett: T. Károly. Mondanom sem kell, ez nem annyira halkszavú barátunk érdeme, semmint a nagyszájú némber, Zsuzsa és a sötét lelkű B. úr pártfogása.

Felkaptam a jegyzőkönyvet, és uzsgyi, elrohantam a postára, ahol tekintélyes sor várt. Beálltam, és unalmamban olvasgatni kezdtem a jegyzőkönyvet. Talán el sem hiszitek, de az utolsó oldlaon már ott állt a bejegyzés: az új elnökség letette tisztségéből Gyula mestert! Meglepetésemben akkorát kiáltottam, hogy a kasszírnő leejtette az aprót (most számolták a bevonásra ítélt 1, illetve 2 forintosokat). Ekkora szemtelenséget!!!

Most mitévő legyek? Véglegesen leszerepeltem mint Gyula mester jobbkeze? Vagy történelmi szükségszerűség volt mindez? Nagy gondban vagyok, kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasók. Várom a tanácsaitokat, hogy mitévő legyek.

Üdvözlettel:
ifj. Bene Róbert

A bejegyzés trackback címe:

https://kosbor.blog.hu/api/trackback/id/tr65892948

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szten 2008.03.02. 23:31:26

Amúgy hol is van Gyula barátunk jelenleg? Na meg mi van a tanulmányaival?

Szten 2008.03.02. 23:32:28

Ja és juteszembe: a spam-eket el lehetne tüntetni ennek a bejegyzésnek a kommentjeiből: http://kosbor.freeblog.hu/archives/2007/06/23/Laca_gyomrat_a_torta__alaposan_meggyotorta/

Tyutymorgi 2008.03.26. 17:51:59

Kedves Róbert! Szerintem nem kellene ezt az egész kosborügyet ilyen véresen komolyan venni és ennyire hivatalosan kezel- ni. A szigorú szabályok, amiket Gyulával fölállítot- tatok, gyakran bonyodalmakhoz és konfliktusokhoz vezetnek. Biztos, hogy megéri ezt így csinálni? Ha kötetlenebbek lennének a kosbortúrák, akkor valószí- nűleg több embernek lenne kedve csatlakozni hozzátok! Üdv: Tyutymorgi
süti beállítások módosítása