Kedves Blogolvasó Publikum!

Húsvét hétfőjén locsolkodni indultam. Felöltöttem hát öltönyöm, nyakkendőt kötöttem, és a hitvány B. Róbert által megdézsmált kölnimből is öntöttem magamra. Szerencsére volt egy másik, B. Róberttől megmenekedett kölnivizem, mellyel felszerelkezvén indultam locsolókörutamra.

Az első ház, amelyett felkerestem, a Bihari volt. Sajnálattal kellett konstatálnom, hogy Júliáék Ausztriába mentek hűtőgépet hozni. Pedig Júlia említette is, hogy nem tartózkodik idehaza az ünnepek alatt! Milyen feledékeny vagyok! Úgy látszik, még mindig nem tudtam kiheverni a megpróbáltatást, amit az álnok Róbert okozott. Sebaj! Elindultam Josh barátomékhoz.

Kérdezhetitek, kit szándékoztam meglocsolni a Novák-családban. A válasz pofonegyszerű. Egyrészt Novák anyukát, másrészt pedig Josh húgát, Nusit. Novák Anna egy végtelenül szimpátikus, tízes évei közepén járó fiatal hölgy. Jó szándékú, ám szeleburdiságtól nem mentes, mint ahogy a korabeli leányok általában. Novák anyuka piskótatekercset hozott be, hogy megkínálja a vendéget (engem).

-- Nusika maga sütötte a locsolók számára -- dicsekedett.

Meg kell hagyni, igen szép külalakú sütemény volt, rögtön össze is futott a számban a nyál. Díszére vált Nusikának! Alig vártam, hogy beleharaphassak, ám vágyam gyorsan lelanyhadt. Az íncsiklandó péktermékre sok mindent lehetett mondani, csak épp azt nerm, hogy édesség! Túltengett benne a NaCl!!!

-- Ej, lányom! Hozz gyorsan egy kis haboskávét Farkas úrnak!

Nusika szót fogadott édesanyjának, és tálcára készített csészékkel tért vissza. Ám mikor nekem akarta nyújtani az italt, valami szerencsétlen véletlen folytán sikerült kiejtenie a kezéből, és vadiúj öltönyömön fekete erecskék csorogtak végig, arcomon körös-körül pedig tejszínhabkoszorú díszelgett!

Ez már több volt a soknál... a csészék kiürülésének következtében betelt a pohár Nováknénál! Kiparancsolta ügyetlenkedő leányát a szobából. Én pedig arra hivatkozva, hogy még sok helyen várnak ám rám a virágok, akiket meg kell lecsolni, elbúcsúztam a kedves családtól.

A következő állomás Tóváry Kata lett volna, de mivel tudom, hogy K. Attila barátommal Erdélybe utaztak (fájdalom, de így valószínűsíthető, hogy Attila nem a vádirattal fog foglalkozni), ezért már csak egy állomás maradt: a nővérem, Gitti. Gitti éppen egy locsolkodót búcsúztatott: Zsolt munkatársát, Kázmért.

-- Már azt hittem, nem is jössz ! -- mondta Gitti kissé szemrehányóan, hiszen -- kedves blogolvasók, talán még emlékezhettek rá -- nem épp a legfelhőtlenebb kapcsolatban váltunk el egymástól! Én nem tudtam megbocsátani neki, hogy artistát akar nevelni szépreményű fiából. Bár ő kezeskedett arról, hogy ilyen esze ágában sem volt, engem nem lehet az orromnál fogva vezetni.

Ám ezúttal igyekeztem félretenni haragom, elővettem hát a kölnit, és az alábbi versike kíséretében eleget tettem kötelességemnek:

-- Erőműben jártam / Hidrofúziót láttam. / Útközben leltem egy csomornikát / Meglocsolhatom kegyed haját?

A szertartás után néném nagy traktamentumot rendezett. Közben kedélyesen elcsevegtünk. Elmeséltem neki -- nem minden hátsó szándék nélkül --, hogy mit olvastam minap a Kömal honlapján. Történt ugyanis, hogy az egyik kedves fórumoló matematika szakos tanár, aki boldogan újságolta, hogy hároméves kislánya arkusztangens görbék rajzolásával ejtette ámulatba a gondozónőket. Gitti csak kedvesen mosolygott, miközben Ede különböző játékokat nyújtott neki.

-- Anya - mondta.

-- Hohó, már beszél? -- kérdeztem.

-- Igen -- válaszolt Gitti.

-- És mi volt az első szava? -- kérdeztem reménykedve, hátha valami alapfokú fizikakifejezésről lehet szó.

-- Ha jól emlékszem, az, hogy "nem" -- kavargatta elmélázva a kávéját néném.

Most már csak föl sem fortyantam, mint a korábbi alkalmakkor, csak megadóan sóhajtottam egyet.

-- Ede elveszett a Tudomány számára!

Szomorú, nem, kedves blogolvasók?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.