Kedves Blogolvasók!

A minap kellemes ismerőssel kalauzolt össze a Fátum. Nem mással, mint Josh nővérével, Nusival. Nusika épp a czukrászboltból tért meg mindenféle ínycsiklandozó süteménnyel, úgymind sarokház, krémes lepény, linzi koszorú és püspökkenyér. Kellemesen eltársalogtunk: ismerősnőm elmesélte, hogy múltkor milyen kellemetlen incidens érte. Tudniillik, mikor a vőlegényétől utazott haza, rossz vonatra szállt fel, így majdnem Sülysápig ment. Még időben figyelmeztette erre nyájasan mosolygó útitársnője, így gyorsan leugrott a szerelvényről, és eszeveszetten rohant át a síneken a másik vágányra. "Jaj istenem, ez vajon jó vonat?" -- szólította meg egy kalauzt kissé idegesen. "Jó hát, nincs annak semmi baja!" -- nevetett a kalauz. Én is jót somolyogtam az úriember sziporkáján. De ezzel még nincs vége! Ugyanis, miután Nusika felszállt a jó vonatra, rögtön benyitott az első fülkébe, és lehuppant az ülésre. Az ám, csak hogy azon már előzőleg helyet foglalt egy pocakos úr! "Jaj, elnézést" -- pironkodott Nusika, és gyorsan kiszállt az uraság öléből.

Elismerő nevetgéléssel kísértem az elhangzott történetet. Miközben az egyetem felé vitt az utunk, Nusika megkért, tegyünk egy kis kitérőt a közeli postaláda felé, mivel szeretné bedobni a vőlegényének írt képes levelezőlapot. Mátkája ugyanis jelenleg külföldi tanulmányúton tartózkodik. Nusika meg is mutatta az anzikszot: "Anyuskával együtt üdvözöljük a messzi távolban."

A postaládához érkezvén Nusika bedobta a lapot, kezével még jó mélyen be is nyúlt a nyíláson. "Nehogy valami csirkefogó kilopja, és az én Fülöpöm anziksz nélkül maradjon!" -- nevetett, és indulni akart tovább. De nem tudott. Keze ugyanis beszorult a levélszekrény nyílásába!!!

-- Óh, hogy korrodálnál el!!! -- szitkozódtam dühömben, és megpróbáltam segíteni a hölgynek, akinek szabadon maradt kezében még mindig ott volt a csomag czukrászsütemény. Első lépésként fogtam, és a postaláda tetejére helyeztem a csomagot Nusit tehermentesítendő. Majd fogtam a kezét, és rángatni kezdtem, Nusi fel-felsikkantott. Jó öt percig kínlódtunk így. A művelet annyira lefoglalt, hogy csak akkor vettem észre, hogy az utcagyerekek szétkapkodták a süteményeket, mikor már az utolsó is árkon-bokron túl volt: esély sem volt rá, hogy utolérjem.

-- Hogy inkorporáljon benneteket a fekete lyuk! -- kiáltottam utánuk. Nusika pityeregve rázogatta összehorzsolt kezét, és nem csupán a fájdalom, hanem az odalett finomságok miatt is.

Gondolkoztam, mivel vidíthatnám fel az elkámpicsorodott hölgyeményt. Nemsokára segítségemre sietett a felhangzó kiáltás:

-- Gelato, prego! Gelato, prego!

Giuseppe Fabbro volt az, az olasz fagylaltárus. Nusika arca is felderült. Azonnal kifordította a zsebeit némi apró után kutatva, és lélekszakadva rohant a fagylaltos kocsihoz. Nemsokára elégedetten nyalogatta a hatalmas gombóc pisztáciát. Én pedig bátorkodtam az alábbi humoros történettel kedveskedni neki:

Egyszer egyik osztálytársam azt a triviális kérdést kapta kémiaórán -- a tanárnő mentségére legyen mondva, hogy mentőkérdésnek volt szánva --, hogy mondja meg, mit jelöl a CH₃COCOOH képlet. Mondanom sem kell, a felelő nem volt nagy lumen: mondjuk ekkora baklövésre mi sem számítottunk. A nebuló nem átallotta azt mondani, hogy ez a képlet a piros szőlősavat jelöli. Fetrengtünk a kacagástól.

Nusika is csilingelően kuncogott történetem hallván. De jókedve nem tartott sokáig.

-- Te jó ég! -- kiáltott fel aggodalmasan. -- Ott jön szembe a leendő anyósom és a sógorőm!

-- Semmi gond -- nyugtatgattam --, legalább velük is megoszthatom eme frappáns anekdotát, hadd kacagjanak.

De szemmel láthatólag nem sikerült megnyugtatnom Nusikát.

-- Idejönnek, és meglátják, hogy mekkora fagylaltot vettem, és azt fogják gondolni, hogy kisleány vagyok, akinek még korai a konty! És megírják Fülöpnek is!

Mielőtt szóhoz jutottam volna, Nusika fogta magát, és egyszerűen zsebre vágta a fagylaltot!!!

Malvin néni és a kedves Betti széles gesztusokkal üdvözöltek minket, majd kedélyes csevegésbe kezdtek Nusival. Úgy gondoltam, hogy a hangulatot feldobhatom egy-két fizikaórán esett vicces esettel, de aztán eszembe jutott, mi van, ha emiatt kockafejnek gondolnak, így letettem szándékomról. Nusikáék csevegtek az időjárásról, a párisi divatról, valamint... ez már nem derült ki, ugyanis Nusi zsebében megolvadt az édesség, és batiszt ruháján éktelen zöld folt támadt.
Malvin néni jót nevetett a malőrőn, és ujjával megfenyegette Nusit:

-- Megvan a levéltéma Fülöp fiamnak.

Tanulságos, ugye?

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.