Kedves Blogolvasóim! Lectori salutem!

Beépített ügynököm, Mezei Poszáta ismét fontos megbízást kapott. Előző alkalommal nyújtott teljesítménye (rossz válaszok adása a kvízben) elégedettséggel töltött el, ezért úgy döntöttem, újabb missziót bízok rá. Ügynököm a minap rám telefonázott:

-- Halló. Fejlemények vannak a Havasi Gyopár Virághullatása hadműveletben!

-- Mondd, Poszátám.

-- Értesüléseim szerént a Perui Óriáscsótány csapata a hétvégén tereptúrát tervez a  N 47° 51,5440' és E 19° 59,4940 koordinátájú helyen! Várom a további utasításokat. Vétel vége.

Így hát megbíztam kémem, hogy vásároljon néhány bödön Tikkurilát a Praktikerben. Miután megtudtam a túra időpontját, úgy döntöttem, csapatommal mi is megjelenünk a helyszínen, és versenyre hívjuk a rivális őrsöt. Nagy volt a tét: a vesztesnek kell ugyanis állnia az egyik neves ausztrál botanikai szaklap egyéves előfizetését. (Jómagam szerettem volna, ha a tét a legitimitás kérdése, ám a másik csapat hiányos létszáma miatt döntésképtelen volt ilyen nagy horderejű ügyben.)

A versenyt mi nyertük meg kiváló idővel. Hogy miért? A válasz pofonegyszerű. Kellett hozzá a zsenim, Juli megbízhatósága és Josh magabiztossága (bár megjegyzem, ez a tróger alak képes volt rikítósárga felöltőben megjelenni, amivel megzavarta az erdő vadjainak nyugalmát). Zsenialitásom nem csak a tárgyi tudásban mutatkozott meg, hanem nagyszerű fondorlatomban is. Kiötlöttem ugyanis, hogy a túrát megelőző éj leple alatt kiküldöm Poszátát, hogy átfesse a turistaútvonalak jelzéseit. Kérdezhetitek, hogy akkor miért nem tévedtünk mi is el? A válasz ezúttal is az orrotok előtt van. Térképünkön ugyanis mindenütt jeleztük a transzformációt.

A másik csapat a rossz jelekre hagyatkozván alaposan eltévedt. Ügynököm értesítése alapján éjfél után keveredtek haza megszaggatott ruhával, felsértett bőrrel, felpüffedt lábbal, darázscsípésektől dagadt arccal (Bóbitás Gerle felrúgott egy darázsfészket, ami nem az ismert sütemény, azt ugyanis megették volna, lévén nagyon éhesek). Most elégedetten dörzsölöm a tenyerem, mert egy éven át más fizeti helyettem a botanikai szaklapot. (Josh ugyan megjegyezte, szívesebben járatná a Playboyt. Ilyen megnyilvánulásai miatt kezdi egyre jobban elveszíteni a bizalmamat.)

Mókás, nem?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Ui.: Természetesen másnap ügynökömmel helyrehozattam az átfestett jelzéseket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.