ifj. Farkas Gyula 2008.09.24. 20:57

Vereség

Kedves Blogolvasó Publikum!

Sajnos rossz hírrel kell szolgálnom. Nem is ragozom tovább, lévén grammatikai műveltségem elég rossz: kosbortúracsapatunk csúnya zakót kapott. No nem édesapám garderóbjából bocsátottam rendelkezésre a ruhadarabot (lévén a fatér ízlése az ismert kétéltű hátsó fertálya alatt van, lásd lila zsakett, citromsárga csokréta és piros makkos cipő). Magyarul mondom: kikaptunk! No nem a jó válaszokat, hanem a rosszakat.

Történt, hogy a minap újfent párbajra hívtam az ellenséges csapatot. Eszembe jutott ugyanis, hogy B. Miklósnál maradt a Csapody Vera által dedikált Kis Növényhatározó. Becses ereklye ez! Bűvös hatalma révén az ember könnyen eligazodhat a pillangósvirágúak és rózsafélék családjában. Egyszerűen nem volt más választásom, vissza kellett szereznem. És mivel Miki szép szóval nem adta, összeakasztottunk bajszunkat.

A párbaj helyszíne T. Károly albérlete volt. Julival és Joshsal együtt érkeztünk. A gangon a vici épp a muskátlik teleltetésére készült, gumikesztyűben és kisásóval kacsóiban.

-- Adj Isten jó napot! -- köszöntöttük illendően.

-- Szabadság! -- röffent a vici, és megigazított homlokán egy kósza tincset. -- Nehogy összetapossák itt nekem a padlót!

-- Vigyázunk -- nyilvánított véleményt nevünkben is Juli.

-- Senki meg nem mondaná, hogy csak tiszta vízből mostam fel, ugye? A tisztítószerek árából vettem Laci fiamnak egy új ingnyakat.

A vici tovább mesélt volna, de mi nem várhattunk. Feladatunk volt! Az album megszerzése! Akkor még nem tudtuk, hogy végzetünk felé robogunk...

Zsuzsánna welcome-drinkkel köszöntött minket, de én elhárítottam az etil-alkoholt csapatom nevében is. Tiszta fej kellett a győzelemhez.

-- Pedig jót tett volna egy kis célzóvíz, pupák! -- pampogott Josh. De nem foglalkoztam vele, mert sietünk kellett: mivel előbb kezeim között akartam tudni a csodálatos erejű albumot.

A verseny pontban 5 órakor kezdődött Karesz nappalijában. (Összegyűltünkre még Timoti is kicammogott vackából: mondanom sem kell, randább, mint valaha!) Sajnos mindkét csapat összetétele hiányos volt: Poszátát Miskolcra küldtem Skolasztikát kémlelendő. A másik csapat pedig az alkoholelvonón lévő Bene Róbertet volt kénytelen nélkülözni.

Talán a kedves Olvasók is ismerik az "Allél, masztocita, prokarióta, murvalevél" című játékot, közismertebb nevén a "Fekete, fehér, igen, nem"-et. Ez utóbbit túl primitívnek és tárgyhoz méltatlannak éreztük, ezért az előbbi mellett döntöttünk. Talán mondanom sem kellett, hogy én prímán helytálltam, Miki nemkülönben. A mi csapatunkból a következő Josh volt.

Eddig se becsültem sokra ennek a meláknak a képességeit, most viszont kellemesen csalódtam benne. Nem mondom, egyszer így is rám hozta a frászt. Egy bonyolultabb feladvány akkora stressz alá vette, hogy a feszültségtől káromkodás segítségével tudott megszabadulni.

-- A kurva életbe! -- csapott a dohányzóasztalra. Még szerencse, hogy a curvus szó nőnemű alakját mondta, mert ha k helyett m-et mond, az élet helyett pedig levelet, akkor biza benne lettünk volna a lekvárban! A játék tehát tovább folytatódott. Csapatunk ezúttal genetikai témájú kérdést kapott: Két sárga borsót keresztezünk. Az utódok közül 29 sárga és 11 zöld maghéjú. Milyen volt a szülők genotípusa? A válaszoló Juli volt, aki derekas választ adott B. Miklós leggonoszabb és legagyafúrtabb kérdéseire is. Ábrándos pillantást vetett Mikire, és homlokát pzs.-be törölve így szólt.

-- Jaj, mindjárt ela...

-- KI NE MONDD! -- rivalltam rá, de már későn.

-- ... lélok! -- fejezte be Júlia.

-- Kimondom, hát kimondom / Sose volt még egy ilyen kalandom! -- kántálta a rivális csapat Pálffy Zsuzsa slágerét, és összefogódzkodva körbetáncolták a reánk végzetes csapást hozó Júliát.

-- Tu infelix -- mondtam Julinak fejcsóválva, mert egy hölgyet mégsem sérthetek meg. Az album tehát mégis az áruló B. Miklósnál maradt. Gyászos csendben ballagtunk át a gangon, ahol csak a vici töltött paprikájának rotyogása hallatszott.

Szívfájdító, nem?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

https://kosbor.blog.hu/api/trackback/id/tr73893000

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

akárki 2008.09.25. 11:55:28

Kedves ifj. Farkas Gyula,a BME mérnök-fizikus szakának negyedéves hallgatója! Egész egyszerűen képtelen vagyok eldönteni, hogy ezt a honlapot te tényleg komolyan gondolod vagy az egész egy nagy vicc, átverés, esetleg egy kísérlet része, illetve a kísérlet maga, aminek a befejeztével majd jól a képünkbe röhögsz, hogy "Na, ezt jól beszoptátok, pupákok!"

Tiba 2008.09.25. 21:06:48

Kedves Gyula! Az osztálytalálkozós poszt után meglehet akadt oly egyed, ki úgy gondolta, a Te élted csupa móka, kacagás, de lám a fenti gyászos eset megindító leírása is bizonyítja: bizony az élet kemény. Pofonokat adunk és kapunk. Az előző hozzászólónak pedig csak annyit üzenek: Hát nem látod?

Farkas Árpád · http://www.frt.freeblog.hu 2008.09.26. 16:34:45

Kedves Gyula! Nemrégiben küldtem Neked egy e-mailt, amire ez eddig nem érkezett válasz. Természetesen nem vagy köteles megválaszolni kérdéseimet, de örömömre szolgálna, ha mégis megtennéd.

Ismeretlen_66927 2008.09.26. 22:03:59

Kedves Kommentelő Árpád! Igyekezni fogok a válasszal, de beláthatod, hogy kosborjaim és a kinetika vizsgálata igen sok időm elveszik. Türelem! Üdvözlettel: ifj. Farkas Gyula a BME mérnök-fizikus szakának hallgatója

újra a béla · http://amorfart.com 2008.09.30. 14:30:50

Kedves ifj. Farkas Gyula,a BME mérnök-fizikus szakának negyedéves hallgatója! Kezdek félni a BME hallgatóitól. Ezt az oldalt te totál komolyan gondolod, vagy csak egy vicc?
süti beállítások módosítása