Nyájas Blogolvasóim!

A megfelelő bizalmi személyzet kiválasztásával járó Capsici fastigiati-s teendőim közepette sem feledkeztem meg életem egyéb eseményeinek jegyzőkönyvezéséről sem. Így például az osztály reuniójáról, melynek kapcsán még mindég tudok újat mondani.

Emlékeztek még bizonyára, hogy felsült Z. Krisztina, mikor nem ismert fel egy egyszerű, exponentialis alakba átírt komplex számot. Én ugyan jót kacagtam rajta, sőt a kompánia jelentős hányada is, de akadt egy-két személy, aki grimaszvágással adta tudtomra: nem találja viccesnek a szituációt. Ilyen deviáns persona volt például Molnár Juci, aki szintén Krisztinánk sleppjéhez tartozott, és persze védeni akarta matematikailag igencsak alulművelt haverináját.

-- Juci, Juci -- mondtam neki fejcsóválva pofavágását látván --, neked sem ártott volna gymnasiumban egy kis intenzívebb tanulás, kiváltképp biológiából. Ha így tettél volna, nem csak a PTE EFK dietetikus szakára lett volna elég a pontszámod, hanem akár az Általános Orvostudományi Karra is!

Juci arca paprikavörösre gyúlt ezt hallván. A közelben lézengő Fürjes Géza hozzám lépett, és vállamra téve karját így szólt:

-- Le vagy maradva, öreg. Juci azóta már az orvoskarra jár.

Hiába, ez a Fürjes semmit sem változott: még mindég olyan jólértesült, mikor gimnázista korában! No, de még véletlenül sem akarom fölöslegesen szaporítani a szót vagy ha úgy tetszik, csépelni azokat (de gustibus non est disputandum), tehát elmondom: Juci ugyancsak kikelt magából. Ti., hogy milyen jogon szólom én le őt, amikor voltaképp én is felelős vagyok azért, mert nem sikerült elsőre bejutnia. Nocsak, ez már igencsak érdekes információ volt, úgyhogy hegyeztem a fülem, miként is hiúsítottam Én meg Jucink továbbtanulási ambícióinak realizálását.

Tudni kell, hogy biosztanárnőnk, bizonyos Tátika tanti azért indított biológiaszakkört, hogy felkészítse az emelt szintű érettségire az orvosi egyetemre készülőket. Jucink is oda pályázott, így szorgalmasan járt a szakkörre. Jómagam ugyan a BME padjai közé kévánkoztam, de ez nem gátolt meg abban, hogy látogassam a foglalkozásokat, lévén lelkes botanikus. Olyannyira lelkes, hogy óráról órára tartottam érdekfeszítő referátumot egy-egy kosbor- avagy csomornikafajról, melyet a tanárő elégedett bólogatással fogadott, társaim penig lelkesen jegyzeteltek. Kivéve ezt a lázadó Jucit, aki kiselőadásom alatt idegesen dobolt az ujjaival, és feltűnően oldogatta meg a relációanalízises bioszfeladatokat.

Történt aztán, hogy egyszer csak bejelentette a tánti, hogy a következő héttől kezdve a szakkör péntek délutánonként lesz. Az ám, csak hogy én minden hét pénteken 4-től Borbás prof. emer.-hoz voltam hivatalos petit-fours-ra! Fájó szívvel voltam kénytelen búcsút mondani a szakkörnek.

És mi az egészben a csattanó? Az, hogy így 4 évvel az eset után kiderült, hogy osztálytársaim összebeszéltek a tananyagmozgatóval a szakkör időpontjának áthelyezése érdekében. A fő hangadó Juci volt, aki kifogásolta, hogy én mindig csak a kosborokról és a csomornikákról beszélek, holott ez egy érettségire felkészítő szakkör! És a galád tanerő képes volt a hátam mögött intézkedni, társaim pedig cinkosságot vállalván elhallgatták előlem az indítékot.

Felháborító, nem? Mindenesetre nem puffogtam rajta soká, csak közöltem Jucival, hogy egy kis botanika még senkinek sem ártott meg.

Ti is így látjátok, olvasók?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

a BME mérnök-fizikus szakának (kondenzált anyagok fizikája szakirányon) IV. éves hallgatója

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.