Kedves Olvasóim!

Talán el sem hiszitek, de nekem is csak 24 órából áll a nap, s kinetikai elfoglaltságaimon, kosborjaim, csomornikáim locsolgatásán felül (szemet vetettem egy gyönyörű szittyóra is) ott van B. Miklós megzsarolásának ügye, s ezenfelül a hajtóvadászat Piroskám kazettájáért. És bár Josh kitúrásáról még az előbbi mondatban említés sem esett (legalább az sínen van), most mégis a Baccara-kazetta üldözéséről fogok beszámolni nektek, kedves olvasók.

Így tehát, mivel múltkorában Tökinél sikertelenül jártam, Piroska javaslatára felkerestem Ica nevű haverináját. Poszáta csak annyit tudott kideríteni (micsoda tehetségtelen fráter, de egyelőre nincs jobb), hogy Rákoscsabán lakik. Piroskám útmutatását követve jutottam el nagybecsű haverinájához, Icához. Ezúttal nem részletezem, miként sikerült megtalálnom őt: legyen elég annyi, elég sok Ilonát tartalmaz a telefonkönyv, úgyhogy jókora lett a számla. Még szerencse, hogy összefutottam a vicivel, aki javasolta, hogy terheljem az összeget a kosbortúracsapat kasszájára. Ezt jogosnak érzem, mivel ha nem így tennék, akkor kevesebb pénzem maradna ausztrál botanikus szaklapokra.

De ez már egy másik ügy.

Ica anyja azzal fogadott, hogy lánya éppen a kiruccanását tölti, ami -- mint megtudtam -- koncertezésből áll. Kénytelen voltam hát felkeresni a könnyűzenei rendezvényt. Nem tagadom, bosszantott, hogy emiatt még a borsos árú belépőt is be kell fizetnem (a biztonsági urak nem engedtek be ingyen, hiába mondtam nekik, hogy csak pár percre mennék be a rendezvényre, hogy egy ismerősömet megtaláljam). Mindenesetre ezt az összeget is a kosbortúracsapat kasszájára terhelem majd. Az új tagok által befizetett díjból telik rá.

A nagy tömegben legalább egy órába telt, míg megtaláltam az ominózus hölgyet, amint illuminált állapotban, láthatóan eksztázisban rázza a haját.

-- Szia, lány! -- köszöntem rá. -- Emlékszel még rám? Én ifj. Farkas Gyula, a BME mérnök-fizikus szakának negyedéves hallgatója vagyok (kondenzált anyagok fizikája szakirányon).

-- Böeee -- jött a válasz.

Még idejében el tudtam ugrani, hogy gyomortartalma ne piszkítsa be felöltőmet. Szerencsére makkos cipőm is megmenekült a sárgarépa-tablettás bor-csicseriborsó keverékkel való találkozástól.

-- Ica, csak nem rontottad el a gyomrod? Szerintem szólni kéne az ÁNTSZ-nek!

De Ica nem felelt, csak merőn bámult kissé keresztbe álló szemeivel.

-- Piroska küldött -- folytattam hát mondanivalóm --, hogy nincs-e nálad a Baccara-kazettája.

-- Baccara? Volt nálam... de odaadtam Szandrának vagy Gazsinak. Nem tudom.

-- Márpenig a pontos válasz itt most elengedhetetlen! -- emeltem fel mutatóujjam. Ekkor kapcsolódott be a beszélgetésbe Jocó, aki -- mint megtudtam -- Ica pártnere.

-- Baccara? Yummy, yummy, yummy? Én Borsodinál hallgattam legutóbb!

Borsodi! Végre egy ismerős név! A kedves fiatalember, aki állandóa a kabinos mámi klasszikus patáit bámulta! Ő biztos legjobb tudása szerint segít majd engem abban, hogy megtaláljam ezt a kazettát.

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.