Kedves Blogolvasóim!

Említettem már az engem ért anyagi veszteséget (a B. Miklós elleni terhelő bizonyíték fénymásolására fordított költségekre gondolok). Bár a kosborcsapat kasszájából is vettem ki (elvégre a csapat érdeke, hogy az értékes album a tulajdonában legyen), sajnos még mindég nagy a deficit. Úgy döntöttem hát, megkeresem kis tanítványomat, Inezt, aki -- bár buta, mint a föld -- mégis jó emberem, mert tetemes összegekkel járulhat hozzá sovány pénztárcám megtöltéséhez.

Talán már mondanom sem kell, de Inez tökéletesen fejlődésképtelen. Még a könyvben található pofonegyszerű feladatokat sem tudja megoldani, s mikor én az életszerűségre hivatkozva némileg komplexebbé teszem a feladatokat, csak duzzog és ahhoz ragaszkodik, hogy a könyvbéli példákkal foglalkozzunk. Egyszer, a kibertérre mondom, az őrületbe fog kergetni ez a lány. Igaz viszont, hogy ma legalább kellemes csalódást okozott. Azt hiszitek talán, hogy dűlőre jutott egy képlettel? Á, dehogy! Hiú remények ezek, kedves olvasók, előbb várhatnám el egy jól fejlett csimpánztól, mint tőle. Valami kisebb dolgora kell gondolnotok!

Történt ugyanis, hogy tanítványomnak megtetszett egyik főiskolai kollégája. A probléma csak az volt, hogy nem jutottak túl a felületes évfolyamtársi viszonyon! Pedig milyen helyes srác volt ő: barna, szoláriumozott bőrfelület terült a dagadó izmokra. Feje tetején pomádézott haj -- amelyik lány nem éppen Carmichaelről álmodozik, nos, annak csak ilyen férfiú lehetett álmai netovábbja! Inez semmiképpen sem akart lemondani róla, ezért az Ifjúsági Magazin szerelmi tanácsadójához fordult, hátha talál benne valami okosat. És lőn: a legújabb szám írói mintha egyenesen neki írták volna hasznos cikküket! A komoly szakemberekből -- információim szerint nem egy kommunikáció szakot is végzett! -- álló szerkesztőség a következő jó tanáccsal látta el a fruskákból álló olvasóközönséget:

-- Küldj egy smst a kiválasztottadnak, ha az osztálytárs, ezzel a szöveggel: "Fogadjunk egy szendvicsben, hogy gyorsabban magolom be a képleteket, mint te!"

Inez, mikor ezt elolvasta, nevetni kezdett, mint egy csiklandozott gyagya lány, annyira megörült. Előkapta Samsung SGH-D780-át, és már pötyögött is. Nemsokára elégedetten hallotta az áhított ifjú telefonjának csippanását (a kiszemelt ugyanis ott ült az előadó másik végében).

Azt, hogy hogyan folytatódott a történet, számomra tökéletesen érdektelen volt. Azonban annak kimondhatatlanul örültem, hogy Inez végre a Tudomány segítségét vette igénybe párkapcsolata terén. Igaz, pár tankönyvi képlet még nem egy einsteini szint, de hát valahol el kell kezdeni, s Inez megtette az első lépést a tudomány olykor rögös, de sok csodával kecsegtető útján. Hiába, a szerelem csodákra is képes!!!

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.