Igen kedves Blogolvasóim!

Gondolom, Ti is megkönnyebbülve fogadtátok a hírt. Így hát az én életem is visszatért a régi kerékvágásba, és boldogan adtam át magam apró-cseprő ügyeimnek. Legelőször is Novák Joshsal kellett tárgyalnom, akit ugyan ki kellett zárnom a kosbortúracsapatból, de javasoltam neki a fellebbezést, mondván, nincs veszve minden remény. Fel is szerelkeztem a formanyomtatványokkal, és ellátogattam a Novák-residentiára.

Csengetésemre Novák Nusika nyitott ajtót. Bő, ráncos, csokoládészínű bugyogót viselt s hozzá céklavörös blúzt.

-- Ööö... jó napot -- köszönt zavartan, s orcája színe nemsokára blúzáéval vetekedett. -- Azt hittem, hogy a Tinike...

Gagyogásából nem sok mindent értettem, de nemsokára megjelent édesanyja, aki felvilágosított, hogy Nusika éppen Tinike nevű barátnőjét várta, hogy biciklizni menjenek, ezért is öltötte fel a biciklikosztümjét, melyben kissé szokatlanul festett.

-- Józsi fiával szeretnék beszélni -- álltam elő végre a farbával, miután kényelembe helyeztem magam a vizitszobában, Nusika pedig szégyenlősen eloldalgott átöltözni.

-- Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom -- felelte a mama --, de a fiam nincs idehaza. Már hajnalban elutazott, Kiskunfélegyházára ment, volt munkahelyén, a Konstantinum intézményben tölti a szilvesztert. Együtt nézik majd volt kollégájával, a kolostor kertészével a Sas-kabarét.

-- Tartoztam az ördögnek egy úttal -- bosszankodtam, s már a kabátomért indultam, amikor Novák néni megfogta a karom.

-- De hát mire e nagy sietség, Farkas úr? Maradjon itt velünk ozsonnára! Nusika isteni majonnaise-es pontyot készített!

Bevallom, voltak fenntartásaim Nusika konyhaművészetével kapcsolatban, de én tudom, mi az illem, ezért inkább maradtam. Fel is szolgálták nemsokára az ételt, s meglepődve tapasztaltam, hogy igen ínycsiklandozóan festett a csillogó majjommézzel bevont hal.

-- Hmm -- előlegeztem meg a dicséretet a házikisasszonynak, miközben számba vettem az első falatot. Leírhatatlan érzés lett rajtam úrrá: valami fura, síkos dolgot éreztem a számban!

Novákné, látván arckifejezésemet, szintén bekapott egy falatot, ízlelgette, aztán -- illem ide, illem oda -- kiköpte.

-- Jóságos ég, Nusika, te a pikkelyével együtt főzted meg a halat!

A szégyen a szegény kislány arcába kergette a vért.

-- No, ne féj, te sem fogsz egyhamar férjhez menni -- nevetett az anyuka, s Nusika is nevetett, kissé savanyúan.

Később kiballagtunk a vasútállomásra, mert a délutáni vicinálissal volt várható Nusikánk vőlegénye, Fülöp. Az úriembert én is kedvelem, mivel bizonyságát adta, hogy jogász létére kellemesen el tud göcögni egy-egy fizikaórás anekdotán. Mialatt én Novák nénit szórakoztattam adomáimmal, Nusika elandalodva könyökölt a sorompó korlátjára, s bizonyára jövendő esküvőjéről ábrándozott, mivel ajakán édes mosoly játszadozott -- olyan, amilyenre csak az ilyen fiatal, ártatlan leányok képesek.

Kedélyes társalgásunkat a mamával velőtrázó sikoly szakította meg: tudniillik, mikor Nusika teljes súlyával rákönyökölt a sorompó karfájára, az önműködő korlát -- amely nyomásra fölemeli a rudat -- lassan kezdett fölfelé emelkedni. Nusika ijedten sikoltozott, belekapaszkodott, mert lába már nem érte a földet, s a következő percben már fent kalimpált a magasban. Kalapja leesett a fejéről, napernyőjét is leejtette, és rémülten rugdosódott fent a levegőben.

A vonat pedig -- minő szerencsétlenség -- éppen akkor érkezett be, és az összes utas harsogva nevetett a különös látványon. Leginkább Fülöp, aki elsőként vette észre. De aztán nem sokáig teketóriázott, leugrott a vonatról, leeresztette a sorompót, és lesegítette rémült kis menyasszonyát.

-- Hát ha már éppen repülni akarsz, mégis inkább csak aeroplánra ülj! -- mondta neki nevetve. Szellemes mondását hallván mi sem álltuk meg kacaj nélkül.

Ti is így tesztek, úgy-e?

Üdvözlettel és boldog új évet kívánva:

ifj. Farkas Gyula

Ui.: Szilveszterre nem terveztem semmit, mivel apró-cseprő ügyeim lefoglalnak. Először is beszédem lenne Bene Róberttel, aki a múltkori szavazásra buzdító bejegyzésével kellemetlen helyzetbe hozott engem a modorosblogon. Este meglátogatom csepeli albérletében legorombítandó.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.