Kedves Blogolvasó Publikum!

Utolsó vizsgámmal sikeresen végezvén (Világítástechnika és villamos fényforrások című -- jeles lett!, úgy gondolom, ez is valami) úgy döntöttem, feltöltöm kolis hűtőszekrényem a közeli Julius Meinben. Fogtam hát Julius Meinl-es pungám, és elindultam. Fütyörészve róttam a macskaköves utcákat, makkos cipőm alatt ropogott a jegeces csapadék. Épp a közeli játszótér mellett haladtam el, amikor egyszer csak kedves ismerősre lettem figyelmes.

-- Hohó, Júlia! -- köszöntöttem vígan kosborcsapattársnőmet. -- Mi szél hozott erre, amerre a madár se jár? És miért nem voltál legutóbbi gyűlésünkön?

-- Ööö... a nagymamámat várom, mert megígértem neki, hogy segítek neki áthúzni a párnahuzatot a kalotaszegi huzattal.

-- Derék dolog, derék -- bólogattam. Már-már azon voltam, hogy elújságolom Julinak a legújabb fizikaórán esett vicces történeteimet -- lévén időm, mint a Jeges-tenger. De Júlia közbeszólt:

-- Ajaj! Ne haragudj, de most jut eszembe, hogy égve hagytam otthon a gázrezsót! Adieu!

Azzal otthagyott csapot-papot. És engem.

-- De gyorsan elviharzott ez a kislány! -- szólt oda a kutyáját mellettem sétáltató Csap atya (aki egyébként tábori lelkész).

-- De még mennyire -- hagytam rá, aztán folytattam utamat a macskaköves úton. Gyorsan elintéztem a bevásárlást: kosaramba került mindenféle földi jó, úgymint két üveg Bambi, ecetes ugorka, Duna Kavics, Bip súrolószer, Komfort szőnyegtisztító, macis méz etc. Pungámat jól megrakodva léptem ki az üzlethelyiségből, ahol nagy meglepetésemre ismét ismerős arcba botlottam.

-- Hát te mit keresel itt? -- szólítottam meg a padkán ülő, pityergő Hajnalkát. -- Nem Miskolcon kellene most lenned, és a Fémolvadékok fizikai kémiája tárgyadból vizsgáznod?

-- Le van ejtve -- hüppögte a lányzó, és arcán a rizspor túrós lett a sírástól.

-- Urtamisten! -- kaptam homlokomhoz még szabad kezemmel. -- Csak nehogy te is azzal gyere, hogy otthagyod a kohómérnök szakot, és pályát akarsz módosítani!

-- Mi? Ja, nem -- legyintett Hajni. -- Csak éppen... épp bevásárolni indultam, és már éppen fizettem volna a kasszírnőnek, amikor észrevettem, hogy elcsórták a tárcám!

-- Hű, ez elég cikis -- ismertem el. -- Sok pénz volt nálad?

-- Hát, volt egy bélás meg pár ezredes...

-- A ragadozó háziállat rúgja meg, az egy kész hadsereg! -- próbáltam humorral jobb kedvre deríteni a pórul járt lányt.

-- De nem is ez a legfőbb bibi -- sírdogált Hajnalka. -- Hanem hogy a tárcámban volt a melegétel-utalványom és Zsolt igazolványképe, amin még megvan az a helyre kis bajusza, amit azóta leborotvált! -- És ekkor ismét feltört belőle a zokogás.

-- Lárifári, majd kinő újra -- biztosítottam együttérzésemről Hajnit. -- Nesze, itt egy Vadász szelet, hátha jobb kedvre derít!

Azzal fütyörészve továbbmentem. Már a kereszteződésnél jártam, amikor eszembe jutott, hogy igazán elmondhattam vón neki azt a vicces történetet, amikor Salga Tibi azt hitte, hogy a foszfor vegyjele az F, és ezt a hiedelmét közölte a tanárral is. Sajnos későn kapcsoltam, de sebaj! Majd legközelebb.

Jó szelet!
ifj. Farkas Gyula
a BME mérnök-fizikus szakának IV. éves hallgatója kondenzált anyagok fizikája szakirányon kredites képzésben

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.