Kedves Olvasók!

Ötvös Csöpi-filmtörténetbe illő fordulattal gazdagodott éltem. Mint láthattátok, az előző blogbejegyzésben Nándor kommentelő információt adott Skolasztikám állítólagos tartózkodási helyéről. Miszerént a Fővárosi Állat- és Növénykert hüllőházában dolgozik. Úgy döntöttem hát, odamegyek, és váltok egy felnőttjegyet a helyszínt feltérképezendő. Igen ám, de az intézmény télen zárva tart! Ajaj, most mitévő legyek? -- vakartam dióm, de aztán eszembe jutott, hogy van ám nekem egy hűséges, megbízható ügynököm, név szerint M. Poszáta, aki eddig mindég mindent megoldott. Így hát magamhoz hívattam, és közöltem vele új feladatát. Poszáta magát ánglus revizornak kiadván derítse ki az igazságot kedvesemről. Poszáta sikeresen szert tett egy hamis igazolványra, amelyen a Devon Hutchingson név díszelgett (úgy látszik, Poszátánk már olyannyira azonosult jövendő szakjával, hogy álnevét is egy földtörténeti korról választotta).

Nemsokára sor került a nagy találkozásra. Poszátám gond nélkül bejutott (köszönhetően tekintélyt sugárzó cilinderének, valamint cvikedlijének), és elkérte az alkalmazottak listáját. Kémem az alábbi gyanús nevekre lett figyelmes: Ferenci Skolasztika, Kovács Nándor.

-- Hm, megkaphatnám ezen személyek lakcímét? -- érdeklődött. Meg is kapta. Mivel tudja a dolgát, azonnal felkerekedett, és meg sem állt a Víg-otthonnal szembeni lakóépületig (természetesen a Blaha Lujza téren a fényképező automata fülkéjében gyorsan átöltözött hétköznapi viseletbe, magát Kalmusz József-lemezekkel házaló ügynöknek adva ki). Becsöngetett, és egy borostás arcú férfi nyitott ajtót.

-- Jó napot. Kovács úrhoz van szerencsém?

-- Igen.

-- Ferenci kisasszonyt keresem, hogy átvegye nyereményét.

-- ???

-- A joghurtos celofánok beküldésével nyert egy Kalmusz József legjobb számaiból összeállított LP-t.

-- Adja csak ide -- nyújtotta kezét a mamuszos úr.

-- Csak a kisasszony saját kezébe adhatom.

-- Egye fene -- hagyta rá K. Nándor, és bekiabált a lakásba: -- Asszony! Téged keresnek!

Kifakult, agyonmosott pongyolát viselő, hajcsavarós hölgy jelent meg az ajtóban.

-- Mi van, he? -- kérdezte, és szájában mint apró szentjánosbogárka, úgy ugrált a cigaretta. -- Mi kén(S)e, ha vóna?

Poszáta meglátván az asszonyságot, falfehérré vált. Hiszen ez egy teljesen másik Skolasztika!!! Sarkon fordult, és uccu neki, egyenesen hozzám rohant. A gangon még hallotta, amint Ferenci Skolasztika kiabál:

-- Piszkos huligán!

Poszáta, míg elért a kollégiumba, hogy részemre beszámoljon, összerakta fejében a rejtélyes Nándor kommentelőt, az állatkertet, illetve a Suli taxonómiájában szereplő B. Istvánt. Vélhetően B. István -- egyelőre még nem tudni, mi okból -- Nándor kommentelőnek adta ki magát, hogy a nyomozást teljesen fals irányba vigye. Utánajárt az állatkerti nyilvántartásban, hogy ott dolgozik egy F. Skolasztika, és abban reménykedvén, hogy az intézmény úgyis csak a tavaszon nyit, azt hitte, hogy ezzel sikeresen elakasztja kutakodásaunkat. Még szerencse, hogy kémemnek meg se kottyant az ügy tisztázása... Poszáta feltételezéseit magam is osztom, most már csak az a kérdés: vajon hol lehet az én Skolasztikám? És mit akarhat B. István? A feltett kérdések megválaszolásában a kommentelők is segítségünkre lehetnek!
Várja válaszotok:

ifj. Farkas Gyula
a BME mérnök-fizikus szakának negyedéves hallgatója kondenzált anyagok fizikája szakirányon kredites képzésben

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.