Kedves Blogolvasók!

A minap éppen kollégiumi szobámban tettem-vettem (pl. előkészítettem vitéz kosboraimat a nagy útra Szederkénybe). Szobatársam, Sz. Péter igen felpaprikázott hangulatban volt. Történt ugyanis, hogy a mai vizsgájára csak 9 db üres A4-es papírt vitt, pedig tudvalevő, hogy 10 lap kell. Szerencsére a szomszédja, Nagy Mercédesz (aki társai csak "Miss Punci"-nak becéznek) ki tudta segíteni egy eperillatú, Hello Kitty-s, halványan vonalkázott papirossal. Igen ám, csakhogy a megpróbáltatások még nem értek véget. Kisült ugyanis, hogy csak összegemkapcsozta, nem pedig tűzte, ahogy pedig azt a szabályzat előírja. Nosza, meg is lett az eredménye: jó nagy daci! Így jár, aki göde!

Éppen a horribilis incidens részleteiről faggattam szobatársam, amikor nyílt az ajtó, és betoppant... nem fogjátok elhinni, kicsoda! Nem más, mint a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának szép reményű hallgatója (aki rektori pályázatot is nyert már nem egyszer, de nem is kétszer!): F. Dániel. Jövetelének célja Peti barátomnak kocsmába való elhívása volt.

Nosza, én sem voltam rest: csatlakoztam a kompániához, sőt magunkkal hívtam B. Róbertet is. A kocsmában (1113 Bp., Villányi út 54.) fizettem egy rundot: Petinek búfelejtő kukoricasört, Daninak barna búzasert, jómagamnak penig tápláló Borsodit rendeltem. A maláta és a komló (no, nem a város) lágy harmóniában olvadt el ízlelőbimóimon. Poszáta csak egy pohár jeges Eviant kapott citromkarikával, hiszen tudvalevő, hogy idült alkoholista. Mindannyian feladatunknak tekintettük Péter felvidítását.

Az adomázást F. Dániel kezdte, aki előadta a vicces kórboncnokhallgatók pajkos tréfáját, amikor egy kezet csempésztek ki a formalinból, és azt a villamos kapaszkodójára helyezték. Egy néni állítólag úgy megijedt, hogy kosarából kigurult a jonatán.

-- Hohó, pupák! -- emelkedtem szólásra, amint épp azt kezdte ecsetelni, hogy a néni négykézláb gyűjtötte össze a drága primőrt --, ezt már hallottuk! Ez már lejárt lemez, te kis göde! Ennél még a bérszámfejtés is szórakoztatóbb! Le vagy ejtve!

Egy percig mintha angyalka szállt volna át a termen, csend uralkodott el. Ámde a döbbenet csak egy minutáig tartott, ugyanis előadtam mókagyűjteményem legújabb darabját.

Történt egyszer -- még boldogult gymnasiumi éveim alatt --, hogy azt kaptuk házi feladatul, hogy keressük meg az u(x,y) = 2x³ - 6x² + 5x - 2y komplex függvény harmonikus társát. Bagatell egy feladat volt, megjegyzem. Mégis kifogott D. Etelka szerény szellemi kvalitásain. Etelka ugyanis oly módon akarta megoldani a feladatot, hogy otthon felregisztrált a parom.hu-ra! Házi feladatként a társkeresős adatlapját mutatta be a tanerőnek, aki hatalmas bruhahával replikázott. A nevetéstől annnyira könnyes lett a szeme, hogy alig látta, ahogy bevéste a dugót. Sajnos meg is lett az eredménye, ugyanis véletlenül Salga Tibihez sikerült húznia. Egy egyessel több vagy kevesebb neki már úgyse számít!

De nagyon tévedtek, Blogolvasók, ha azt hiszitek, hogy csak a tanárból váltott ki ilyen reactiót Etelka balgasága. Nem! A Löwey kidekorált osztályterme szinte vibrált a visszafojtott nevetéstől. Z. Kriszti a szájára tapasztotta a tenyerét, Rita penig ezúttal senkinek sem juttatott zsebkendőt, ugyanis az egész készletét fel kellett használnia, hogy eltüntesse az áruló jeleket. Még a nihilista Teti Tóni is kivette a bal füléből a fülhallgatót egy pillanatra. Ámde a feszültséget nem lehet sokáig visszatartani, és a kacagás elementáris erővel tört ki az osztályból. Bizonyára Belőletek is, Olvasók, miután idáig jutottatok, úgy-e?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.