Kedves Blogolvasók! És nem utolsósorban Blogkommentelők!

Ebben a posztomban inkább az utóbbiakhoz szólok, mivel tudni akarom a véleményetek arról, hogy mit csináljak ezzel az istenverte Inezzel. Tudjátok, ő a kis tanítványom és olyan sötét, mint egy fekete lyuk! Komolyan, már csak az ő ostobaságai hiányoztak akkor, mikor olyan zavaros lett Skolasztikám magánélete (azóta se sikerült dűlőre jutnom B. István levelének ügyében, mivel Skolasztika édesapjával Bécsbe utazott, minek következtében még nem beszélhettem vele)!

Történt ugyanis, hogy Inezünk azt az elhatározást vette agyacskájába, hogy ő biza halasztott vizsgát fog tenni Gazdasági matematika 2-ből, ugyanis -- állítása szerént -- nem volt ideje felkészülni rá júniusban. Az ő kvalitásaival természetesen ez még viccnek is rossz, mert ennyi idő alatt még azt a keveset is el fogja felejteni, amit eddig betuszkolt tyúkagyacskájába. Igazán nem tudom, miért is gondolta, hogy ami nem megy júniusban, az majd augusztusban úgy megy majd, mint a karika- (O) csapás?! Mindenesetre a totális lebőgést elkerülendő ismét megkeresett és felkért oktatójául engem.

Ám már az első óra sem sikerült túl fényesen. Inez teljesen feldúlt állapotban érkezett, és még a szokásos figyelmi kapacitást sem tudta a feladatokra fordítani. Egy idő után nem bírta tovább és előállt a farbával.

-- Én most nem tudok koncentrálni.

-- Segítsek esetleg néhány koncetrikus kör feladattal? -- szellemeskedtem.

Máskor Inez kacagva szokta törölgetni a könnyeit egy-egy ilyen benyögésem hallatán, most azonban csak dühödten kavargatta Bifidus actiregularis-os joghurtját.

-- Ez egy hosszú történet.

-- Meg bírom érteni, ha elmeséled.

-- Hát tudod, van a Missy... ő az én cicám. Nagyon aranyos, otthonülő cicus volt mindig. És mostanában ki-kimaradozott.

-- Ugyan már, kis butus -- vigasztaltam --, tudhatnád, hogy az ivarzás időszaka kora tavasztól ősz végéig tart, nagyjából egy hetes időtartamú és ciklikusan 1-3 hetente visszatérő. Bizonyára a macskád is a hormonjainak engedelmeskedik.

-- Jobb, ha tőlem tudod, hogy vág az eszem! / Nem vagyok túl okos, de ostoba sem! -- idézte Inez tőle szokatlan szellemességgel Ambrus Kyri méltán népszerű slágerét, a Felvilágosult lányt, ami finom utalás volt arra, hogy tudja mi a dörgés macskája nemi élete körül.

 -- Azért nem kell mindjárt felkapni a dihidrogén-monoxidot -- csillapítottam a felindult lányt. -- Akkor min háborodtál fel mégis ennyire?

-- Képzeld csak! Egyszer azon kapom magam, hogy sehol sem látom Missyt. Egész nap hívogattam, de nem adott életjelt. Már majdnem hívtam a tűzoltókat, tudod, ők szokták előkeríteni a cicusokat, mikor hallom ám, hogy valami kaparász.

-- Tyű, az áldóját! Csak nem menyét?! Mert ha igen, akkor tudok egy nagyon jó kutatócsoportot, amely a menyétek, nyestek stb. urbanizációjával foglalkozik. A http://martes.elte.hu oldalon te is informálódhatsz!

-- Ugyan, Gyula! Ha figyeltél volna, tudnád, hogy Missyről van szó... ő volt az! Kissé csapzottan, koszosan, mivel aznap esett az eső. De ekkor még én sem gondoltam semmi rosszra. Tomi, a barátom mondta is, hogy a macskák már csak ilyen kóborlós állatok. Meg is nyugodtam, de sajnos másnap beütött a ménkű. Tomi nálam felejtette a mappáját. Mikor belekukkantottam, egy levelet találtam benne az Ifjúsági Magazinnak címezve.

-- Hohó! Csak nem kiderült a csöveséről, hogy digó? -- próbáltam beleélni magam Inez lapos történetébe, majd mikor láttam értetlenkedő ábrázatát, korrigáltam. -- Öö, vagyis, hogy poppi.

 -- Nem értem, miről beszélsz, de mindegy. Ezt írta:

A barátnőmnek van egy macskája, és nem tudok megszabadulni tőle. Már teljesen lelki beteg vagyok. Egyszerűen utálom. Csak dögnek nevezem. Már mindent megtettem, hogy eltűnjön a macska. Kidobtam az ablakon, este addig kaparászta az ajtót, amíg az anyja beengedte. Ezután elvittem, de visszajött. Nem értem, hogy csinálta. Egyik haverom azt mondta, hogy húzzam le a wcn, de nem merem. Fölakasztani nincs szívem. Nem tudnál tanácsot adni, hogyan puhítsam meg a lányt? Ha nem tudsz, az olvasók közül talán lesz valaki, aki örökbe fogadja. Kérlek, segíts, mert a téren már mindenki rajtam röhög.

-- Nahát, ez roppant érdekes -- gyűrtem el egy ásítást a tenyeremben --, de nem térhetnénk vissza a példánkhoz?

-- Ezután természetesen szakítottam vele! Pedig milyen jól indult a kapcsolatunk... -- ábrándozott el egy pillanatra. -- Nem baj, ha abbahagyjuk ma? Hazamegyek, kiszellőztetem a fejem, hátha megnyugszom. Mekkora szemét volt ez a pasas!

-- Engem leginkább a Goldbach-sejtéssel való foglalatoskodás nyugtat meg, de apám, ha nagy néha felidegesítette magát, mindég ezt a számot hallgatta, hogy lenyugodjon -- mondtam, azzal átnyújtottam neki egy lemezt, ugyanis igencsak megesett a szívem ezen az együgyű lányon.

Na, ezt kapjátok ki, kedves olvasók!

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.