2009.07.20. 10:17
D. Szilvia rejtélyes eltűnése
Kedves Olvasók! Lectori salutem! Képzeljétek, kivel futottam össze a minap, midőn éppen Skolámtól jöttem el. Nem mással, mint aranyköpéseiről híres szobatársam, Sz. Péter exbarátnőjével, D. Szilviával. Akiről tudni kell -- bizonyára emlékeztek még rá --, hogy esztétika--portugál--összehasonlító irodalomtudomány szakos az ELTE-n. Gondolataiba mélyedve jött velem szembe, tekintete a messzeségbe révedt, haja csapzottan lógott, és még színes tarisznyája is fakóbbnak tűnt. Elépattantam: -- Szia, lány! De Szilvi csak bávatagon nézett. -- Ha nem tévedek, D. kisasszonyhoz van szerencsém -- folytattam. -- Bár lehet, hogy tévedésről van szó, hiszen én csinosabb lányra emlékeztem. Erre Szilvia egyből lökni kezdte a sódert, ergo szövegelt: -- Jaj, ne tudd meg, honnan jövök! -- Bizonyára a bibliotékából. A BTK nem piskóta! Van egy ismerősöm, aki keményen tanul magyar--művelődésszervező szakon, és alig jön össze a 4,5-ös átlag. Én bezzeg a BME-n nulla tanulással is 5.00 vagyok (nem rajtam fog meggazdagodni a KTH!). Kár, hogy nincs 6-os érdemjegy. -- Helyes a duma, oroszlán -- idézte Szilvi kissé pontatlanul a nagy angol drámaírót, aki nem Ben Jonson. -- Képzeld, két álló hetet töltöttem a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba zárva! -- Hohó, mi a manó?! -- csaptam a homlokomra elképedésem kifejezendő. -- Jövő héten megyek középfokúra németből, tudod, a diplomához a portugálon kívül kell még egy nyelvvizsga élő nyelvekből. -- Szóval a latin, az ógörög, a bizánci és a szanszkrit kizárva? -- Úgy van. Szóval éppen Ajkay Eszter Gyakorlati német nyelvtanát bújtam, amikor egy turistacsoport érkezett a könyvtárba szétnézendő. Zsibongásuk megakadályozott a koncentrálásban, így szedtem a sátorfám, és elvonultam egy eldugott helyre. A Gyakorlati német nyelvtannal szinte elröpült az idő. Így történhetett, hogy nem vette észre a kellemes géphangot, amely negyedóránként közölte, hogy a könyvtár nemsokára bezár. Ez a zárt állapot pedig egészen aug. 1-jéig tart! -- Ó, minő borzalom -- osztottam véleményét. -- Szerencsére így is el tudtam ütni az időt: kiolvastam minden német nyelvkönyvet. Még a raktáriakat is. A raktár az amúgy nagyon félelmetes hely, hiszen ott él a könyvtár szelleme. Úgy hívják, hogy Puci. -- Puci rémtetteiről én is hallottam ám. Állítólag az ő hibája, hogy a könyvtár nem rendelkezik Szijjártó úr becses művével. A galád egyszerűen felfalta a kiváló művet! Te hogyan menekültél meg tőle? -- A Gocó mesélte -- aki egyébként ókori nyelvek és kultúrák (BA) szakos, hebraisztika szakirányon, és csak egy ponttal maradt le a köztársasági ösztöndíjról --, hogy azzal lehet elriasztani, ha a könyvtári könyv mágnescsíkját fokhagymával kenem be... Szóval, így hát két hétig laktam a könyvtárban. Kellemesen telt az idő, hisz volt iróvíz, érdekes olvasmány, én pedig amúgy is fogyózom. -- Ez meg is látszik -- hízelegtem. -- Azonban vészesen közelített a nyelvvizsga -- folytatta Szilvia --, ezért tegnap fogtam magam, kimásztam a 3. emeleti ablakon, és leereszkedtem az ereszcsatornán. -- Na de a nyelvvizsgáról beszélj! Voltak nehéz kérdések? -- Nem szoktam ilyenen aggódni. Jeles lett! Úgy gondolom, ez is valami. Ezt örömmel konstatáltam. Szilvi mégsem olyan buta, mint gondoltam. A blikfangos der-die-das próbára tesz sok pallérozott elmét is. Hogy mik vannak, ugye, kedves Olvasók? Üdvözlettel: ifj. Farkas Gyula a BME mérnök-fizikus szakának IV. éves hallgatója kondenzált anyagok fizikája szakirányon
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
